Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ecsedy István: A Szeghalom vidéki halmokról
lis cselekmény során, melynek célja, hogy a halállal szemben lépjen fel az újraszületés szimbolikus leképezése révén. Ezzel az aktussal, melyet a földből gyúrt forma vörösre festése jelent, a temető közösség mintegy újra tagjai közé avatja a halottat, így akadályozva meg annak teljes megsemmisülését. Feltevésünket alátámaszthatja az a megfigyelés, mely szerint a Katakomba kultúra egyik sírjában olyan vörös színű okkerrögöt találtak, mely realisztikus megformálású kis emberi fejszobor volt. 2 7 A lelet valószínűleg nem egyszerű festékmelléklet, hanem az újraszületésre irányuló varázslás során létrehozott, a halott és a közösség kapcsolatát mágikus erővel biztosító tárgy volt. Mivel a földfestékek - okkerek - képlékenyen nem alakíthatók, ebben az esetben csak a már elkészített szobrocska utólagos befestéséről lehet szó. Itt kell megemlítenünk azt az érdekes, sírgödörszerű objektumot, amelyet az egyik ukrajnai kurgántemető feltárása során találtak. Ebben 44 tojás nagyságú és formájú vörös okkerrög feküdt. Feltételezik, hogy a közösség temetkezési helyén elrejtett vörös okkerrögök a nemzetség elvándorolt, eltűnt tagjainak emlékét idézni voltak hivatottak. 2 8 Véleményünk szerint számításba jöhet annak lehetősége is, hogy ez az objektum egy olyan közösségi ceremónia emlékét jelenti, amelynek során a temetkezéseknél végzett szertartást a halottakra emlékezve megismételték. Az egyes kurgánok pontos feltárása, a temetkezések részletes megfigyelése legtöbbször a temetkező közösség társadalmi szerkezetéről is árulkodik. Sokáig a régészek is feltételezték, hogy a nagyobb halmok a nagy hatalommal rendelkező nemzetségfők, törzsfők számára épültek. A halomépítés azonban, mint ezt a halomcsoportok családi temető volta és az egységes típusú halmos temetkezések sokasága bizonyítja, aligha fogható fel másképp, mint az egész társadalom temetkezési rítusának alapvető eleme. Erre mutat az is, hogy az alaptemetkezések között női, férfi és gyermeksírok egyaránt előfordulnak, és a sírmcllékletek között sem találunk a társadalom vezető rétegének teljes elkülönülésére, kiemelkedő gazdagságára utaló leleteket. Bár a nomád életforma ismereteink szerint patrilineáris családszerkezettel, patriarchális társadalmi berendezkedéssel jár együtt, amit a sztyeppvidék későbbi nomádjainál, így a szkítáknál, szarmatáknál jól követhetünk. Úgy tűnik, hogy a gödörsíros kurgánok által képviselt korai időkben még nem alakultak ki olyan mértékű gazdasági különbségek, melyek a korai pásztortársadalom éles tagozódását eredményezhették volna. A tiszántúli kurgánok, köztük a „szcghalomvidéki halmok" nem őrdombok, nem is kincses királyok nyughelyei tehát, hanem a terület legkorábbi nomád pásztorainak sírjai. Fontos, hogy hírül adjuk mindazoknak, akik közöttük dolgoznak: Ősidők emberkéz alkotta sírdombjai, a puszták műemlékei ezek a halmok. Ne tegye tönkre őket a nemlétező kincseket keresők ásója és ne engedjük, hogy valamiféle egyoldalúan felfogott gazdasági érdek nevében gépekkel pusztítsák el őket nyomtalanul. Sajnos, ez még gyakran előfordul, így a halmok számának Szeghalmi Gyula által is emlegetett csökkenése ma is folytatódik Biharugra, Dombegyháza, Dévaványa környékén és szinte mindenütt a Tiszántúlon. Megőrzésük nemcsak régészeti, hanem helytörténeti, néprajzi szempontból is fontos, hiszen elpusztításuk után a róluk szóló hagyomány is eltűnik. Vigyázzunk rájuk, mert egyképp őrzik emlékét egy sokezer éves és egy csak nemrég eltűnt pásztori világnak. •165
