Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy László: Békés megye szerepe hazánk minőségi búzatermesztésében

Békés megye szerepe hazánk minőségi búzatermesztésében NAGY LÁSZLÓ I. A MINŐSÉGI BÚZATERMESZTÉS JELENTŐSÉGE A mérsékelt égöv országainak nélkülözhetetlen élelmiszernövénye a búza. A különböző országokat szemlélve, érdekes kép alakul ki. Az egy főre jutó fogyasztás alapján vannak kis-, közepes- és nagyfogyasztó államok. A fogyasztás a kialakult hagyományokon túlmenően általában gazdasági színvonalat jelent. Természetesen vannak kivételek. Pl. a kisfogyasztó államok közé tartozik az NSZK, USA, Dánia, Hollandia, NDK stb., de India, Argentína, Brazília és Kína is. Az előbbiek elsősorban fehérjefogyasztók. Életszínvonaluk magas. Az utóbbi államok főleg szénhidrátfogyasztók, életszínvonaluk alacsony. Egysíkú étkezési szokásaikban nagy szerepet jászik a magas kalóriaértékű kenyér és rizs, de még ezekből is csak keveset fogyaszthatnak, nem ritka eset az éhezés sem. E kivételektől eltekintve általában a nagyfogyasztók a gazdaságilag elmaradottabb országok, míg a kisfogyasztók közé a fejlett gazdasági életű, magas életszínvonalú országok tartoznak. Ezt bizonyítja a túloldali táblázat is. A Nemzetközi Statisztikai Évkönyv (1974) adataiból látható, hogy Magyarország a „középmezőnyben" foglal helyet. Az elmúlt 15-17 év alatt gazdasági életünk fejlődésével párhuzamosan 25-27 kgmal csökkent az egy főre jutó búzafogyasztásunk, hogy helyt adjon értékesebb élelmiszereknek. Távlatilag azonban étkezési szokásaink és hagyománytiszteletünk miatt a fogyasztásunk már nem csökken jelentősen, csupán életszínvonalunk további emelkedésével minőségileg fog átalakulni. A sütőipar jelzései is ezt bizonyítják. Csökken a kenyérfogyasztás, de növekszik a fehértermékek, a különböző péksütemények iránti igény. A 70-es évek első felében, évente mintegy 10 millió q kenyeret és 1 milliárd db péksüteményt fogyasztottunk. Ez egy főre vetítve 100 kg kenyér és 100 db péksütemény (4 kg) fogyasztását jelenti évente. Ehhez kapcsolódik a liszt (18-20 kg) és a rizsfogyasztásunk (3-4 kg), s így kapjuk meg az egy főre jutó 126-128 kg-os évi cercália fogyasztást. Kenyérfogyasztó nemzet vagyunk, nálunk a szép, magas kenyér szimbólum és egyben politikai kérdés is. Senki sem közömbös a kenyér külleme, íze, zamata iránt. Nálunk mindenki jó kenyeret akar enni! Mit kell tennünk annak érdekében, hogy ez valóban így legyen? •139