Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - SZEMLE

dán. Liikő nem annyira a kolindák szövegeit, mint inkább dallamait veti össze és elemzi; megmutatva a hazai románság népi kultúrájának bihari-zarándi, illetve Arad megyei hátterét. Liikő tartalmilag a kolindák öt csoportját különbözteti meg. Dallamaikat tekintve pedig nyugati eredetűek mellett vannak köztük archaikus mixolid, illetőleg pentaton dallamúak is. Jellemző, hogy a nyugati eredetű kolinda dallamokban is megtalálható a román dallamvilágra és ritmikára jellemző asszimetrikus ütemezés. Liikő a kottákkal közölt kolindák elemzésénél kitér az esztétikai, a morális motívumokra is és nagy teret szentel az etnikai sajátságokat őrző hiedelemvilágnak, a kolindákban is megnyilatkozó szokásrendnek. Ilyen vonatkozásban Liikő tanulmánya szorosan kapcsolódik Ujváry Zoltán munkájához, kölcsönösen kiegészítik egymást és a kötetet szakmailag meghatározzák. A tanulmánykötet további közleményei egyéni gyűjtésen alapuló adatközlések. Jó leírások, értékes anyagszolgáltató összeállítások. Mindegyikükhöz forrásként fog visszanyúlni a későbbi kutatás, feldolgozás. Szabó Lorándné a méhkeréki kendermunkákról, a fonás-szövésről nyújt nyelvi vonatkozásban is jó, összegező képet. Alexandra Hotopan a pusztaottlakai Purdi Mihály meséiből közöl négyet. A mesék előtt rövid ismertetőt ad a mesélőről. A meséket az Aame-Thompson-íéle típusmeghatározó szerint be is sorolja. A mesék után álló magyar és francia nyelvű rezümében mond néhány szót a közölt mesékről is (kihalófélben lévő műfaj, nincsenek jó mesélő alkalmak, a zárt nyelvi közösségek felbomlása, a nyelvismeret lazulása következtében műfajszegényedés tapasztalható). Elisabeta Magda a méhkeréki, kétegyházi és battonyai románság téli hiedelmeit és szokásait ismerteti. A közlés a téli ünnepkör jeles napjaihoz igazodik: Miklós-nap (dec. 6.), Luca-nap (dec. 13.), karácsony (dec. 25.), szilveszter (dec. 31.), újév (jan. 1.), vízszentelő (jan. 6.). (Tekintve, hogy az orthodox naptár használatának hatására nincs különösebb tekintettel, az adott kép nem mindenütt világos, érthető. Az utolsó fejezetben tárgyalt „egyházi ünnepekkel" kapcsolatos szokások összefogott ismertetése nem oszlatja el ezt a bizonytalanságot. A kötetet záró közlemény ismét Alexandra Hotopantól való: méhkeréki rigmusokat közöl. A bemutatott rigmusok jól illusztrálják azt, hogy a méhkeréki rigmusköltészet gazdag, élő, eleven valóság. Szorosan kapcsolódik a zenéhez és a tánchoz. Egy csoportjuk bizonyos népéletbeli neves alkalmak (lakodalom, fonó, különböző mulatságok) terméke. Számtalan variánsuk van, elterjedt köztük az aktualizálás (leginkább név behelyettesítéssel). A fentiekben ismertetett kötetnek a szakmai jelentőségen kívül közvetlen kulturális fontossága is van. Tekintve, hogy a tanulmányok román nyelven kerültek közlésre, a közleményekben igen sok a népnyelvi szöveg (sajnos fonetikailag nem egységesen és sokszor bizonytalanul), a kötet az anyanyelvi kultúra terjesztése és ezen keresztül politikailag, a népek jobb megismerésén alapuló baráti együttélés fontos dokumentuma is. •114