Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - SZEMLE

IVÁN M., BALASSA - MARKO DEKlC (szerk.): Etnografija juznih slavena u macFarskoj I. A magyarországi délszlávok néprajza I. Budapest, 1975. 160 old. DANKÓIMRE A kötet beletartozik A magyarországi nemzetiségek néprajza című sorozatba cs ugyanúgy, mint három másik társa - a német, a szlovák és a román kötet - szorosan kapcsolódik a nemzetiségi néprajzkutatás Békéscsabán, 1975-ben rendezett konferenciájához. Mint már a sorozat többi kötetével kapcsolatosan is megállapítottuk és ahogy Ortutay Gyula a kötetek közös előszavában is leszögezte, a Magyar Néprajzi Társaság, illetve a magyar néprajztudomány legnemesebb hagyományait folytatja, emeli magasabb, korszerű szintre ezekkel a kötetekkel, illetve az ezek mögött meghúzódó kutatásokkal, gazdasági, társadalmi és kulturális figyelemmel. Az a körülmény, hogy a négy kötet közül legutolsónak a délszláv jelent meg, több mindent igazol. Először is azt, hogy ezt a kiadványát volt legnehezebb nyomdailag előállítani. A szövegek egyrészét cirill (szerb), más részét kétféle latin (horvát és szlovén) betűvel szedték. Ez a háromféle abc-használat rávilágít arra, hogy a hazai délszlávság mind területileg, mind pedig etnikailag erősen tagolt. Ez a deifferenciálódás meglátszik a hazai délszlávok néprajzi kutatásában is; bátran megállapíthatjuk, hogy jelentős hátráltató tényező a kutatásban; a különböző, általában kis létszámú csoportok kutatása nem egyenletes, nem egyformán ismert. Ebből a szempontból nézve a kötetet szembetűnő, hogy nem foglalkozik minden magyarországi délszláv csoporttal és a publikálók közül hiányzanak a hazai délszláv-kutatás jelentős alakjai. így például hiányolhatjuk a délmagyarországi, mondjuk battonyai szerbek kutatását és talán Sarosácz György szereplését. A kötetben túlsúlyra jutottak a sokacokkal, bunyevácokkal foglalkozó írások (Fehér Zoltán : A kertészkedő és kereskedő Bátya, Velin Stjepan: A bácskai bunjevácok, sokácok és szerbek pünkösdi szokása. Mandic Miso: Lakodalmi szokások a csávolyi bunyevácoknál). A szerbek kutatásával kimondottan csak egy közlemény foglalkozik. Kiss Mária több korábbi munkájához kapcsolódva összefoglaló képet nyújt a pomázi szerbek karácsonyi szokásairól. Csak részben köthető helyhez és etnikumhoz Eperjessy Ernő (Borbála-napi hiedelmek és szokások) és Pavlic Irena (Lakodalmi ajándékkérés) dolgozata. Bár Pavlic Irena munkája a Rába vidéki szlovének még ma is élő szokását tárgyalja. A kötetben közreadott munkák szinte kivétel nélkül folklór természetűek, leginkább szokásokkal foglalkoznak. Ez részben előnye, részben pedig hátránya a kötetnek. Előnye az, hogy mélyebbre képes így hatolni, az egyes közlemények jobban kiegészíthetik egymást és jobban alakulhat ki egységes kép a hazai délszlávság szellemi hagyományairól. Hátránya viszont az, hogy a népélet más területeinek hiányos ismerete következtében alig érzékelhető az anyagi kultúrában adott gazdasági, társadalmi háttér. Talán ebből a kötetből hiányzik leginkább egy olyan felmérés, amely statisztikai adatokkal, a történeti és a jelenre vonatkozó demográfia eszközeivel is körülhatárolja a magyarországi délszlávságot és feltárja múltbeli és jelenlegi kapcsolatait. Olyan munkákra gondolunk, amilyeneket korábban Urosevics Danilo publikált.