Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Rácz Lajos: A póhalmi honfoglalás

tételt, amikor 1944-ben elvittek a csendőrök. Még aznap átjött egyik szomszédom földjére megmondani: „Na végre, ezt a Ráczot is elvitték ugye? De meg is érdemelte." A másik nézeteltérés abból adódott, hogy tavasszal színielőadást rendeztünk az uradalmi magtárban. írói esttel volt egybekötbe, melyre Féja Géza és Simándi Pál voltak hivatalosak. Vaszkó Mihály bérlőtársunk parasztszckérrel ment értük az állomásra. Az út a Bethlen-birtokon vezetett keresztül az állomásra. Azon ment Vaszkó Mihály is. Visszafelé jövet azonban már le volt zárva a sorompó az úton és mellette állt egy őr, aki kérdőre vonta Mihályt, hogy miért jön erre, amikor a gazdaság területén tilos az átjárás. Mihálynak sem kellett egyéb, leszállt, odament a fenyegető őrhöz és a következőket mondotta neki: „A maguk tiszttartója kétnaponként jár a mi gazdasági központunkon keresztül a mezőtúri kártyacsatáira és légyottjaira. Mi ezért soha nem szóltunk. Mondja meg a grófjának, hogy olyan tiszttartót, akinek már régen Lipótmezőn lenne a helye, ne tartson." Ezzel fellépett a korlátra, kettétörte azt és hajtott tovább Póhalom felé a vendégekkel. Ott az egész tanyavilág népe kitörő örömmel várta őket. Az eseményről Simándi Pál egy oldalas cikket írt Zsilinszky Endre lapjában a parasztság nagy érdeklődése mellett. A játék vége büntetés lett, amit ki is fizettünk, de a kettétört sorompó nem lett többé felállítva, az átmenő forgalom ment tovább, most már az egész tanyavilág népével kiegészítve. A Bethlen-birtok is 1945 után felosztásra került. A felosztást azonban már az új földtulajdonosok végezték cl és így volt ez igazságtevés, mert fizetés nélkül, a nincstelen földmunkások és béresek között osztották szét a földet. •105