Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - SZEMLE

szevie A hatvanéves Jakó Zsigmondról DANKÓ IMRE A romániai magyar tudományosság mindig egészet alkotó, kultúránk egységét biztosító összefüggéseket számontartó munkásai közül a most 60 éves Jakó Zsigmondra kell gondolnunk. Arra a történetíróra, aki minden munkájában, lett légyen az nagy, összegező alkotás vagy csak rövid cikk, adatközlés, mindig az elsődleges forrásokig ment vissza. Vállalva ezzel sokszor az új, a szokásostól, a bevettől eltérő állítás ódiumát. Úgy, ahogy azt a Misztótfalusiról írt tanulmánya elején maga is elmondta: „Jóllehet az ellenkező véleményekkel való vitákat tudatosan kerültük, a kérdésekben járatosabb olvasók könnyen észlelni fogják, hogy a források alapján milyen pontokon éreztük szükségesnek a régi kép módosítását, a közkézen forgó adat helyesbítését".

1 Jakó Zsigmond eredményekben gazdag munkásságára leginkább éz a „módosítás", „helyesbítés" a jellemző. Nem látványos eredményeket hajszoló harcos egyéniség, hanem alapos, a volt valóság részletekbe menő ismerője és ismertetője. Nem vitázó, nem feltételező, hanem a konstruktív pozitivizmus biztos talaján álló elemző és összetevő tudós. Módszere a forrásfeltárásokon, a források kritikai megismerésén, az adatok összevetésén, kapcsolataik megállapításán, hatásuk lemérésén, a jelenségek strukturális-funkcionális szerepének tisztázásán alapszik. Ilyen vonatkozásban jellemző rá a rendkívüli széles levéltári tájékozottság. Ezen összetevők értek munkásságában a történelmi materializmus, a marxista történettudomány gyakorlatává. Hatvanadik születésnapján egy, a fentiekben általánosan körvonalazott jelentőségen kívül azért is tisztelettel és hálával kell gondolnunk rá, mert munkásságának igen fontos helyi -Békés megyei - kapcsolatai, vonatkozásai is vannak. Bizonyos értelemben békési történésznek is vehetjük, hiszen mai megyénk bihari részének alig ismert középkori röténetét ő rendszerezte elsőnek; megteremtve egy ezután sohasem nem nélkülözhető, sem nem mellőzhető kézikönyvet (Bihar megye a török pusztítás előtt. Település- és Népiségtörténeti Értekezések 5. Bp. 1940.). Jakó Zsigmond, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem történet professzora, 1916. szeptember 2-án született Biharfélegyházán. Gimnáziumba Hajdúböszörményben járt. Itt kapott indításokat a történelem szeretetéhez, alapos megismeréséhez. 1934-ben érettségizett, majd hazatért Erdélybe és azóta is ott él. Megszakítás nélkül, a nagy erdélyiekre jellemző szerénységgel, kitartó szorgalommal, szinte aszketikus módon dolgozik. Méltán lett utóda a kolzsvári egyetem nagy történész professzorainak, akik közül itt most csak a rá oly sok vonásban hasonló, nagy biharibékésire, Márki Sándorra utalunk. Jakó Zsigmond 1940-ben, már hat évvel érettségije után, a fent említett, minket közelebbről is érdeklő, érintő munkájával mint a legmagasabb szinten képzett kutató, rendszerező tudósjelentkezett. A nagy fáradsággal, minden korábban ismert és új, talán éppen általa felfedezett Bihar megyére vonatkozó középkori okirat felülvizsgálatával készült munka a legkorszerűbb népiségtörténeti szempontok alapján, a pozitivista, valamint a komparatista módszer szerencsés együttes alkalmazásával készült. Jelentőségét hatása mutatja leginkább. Nemcsak örök időkre nélkülözhetetlen kézikönyvet, forrásművet alkotott, hanem indítást is adott ugyanazon terület későbbi •106