Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Rácz Lajos: A póhalmi honfoglalás

Reggeli után elindultunk a határ megtekintésére, a táblák fölmérésére, forgóöllel és mezsgyejelölő kapával a vállunkon. A határba indulás a déli irányban kezdődött, a Pusári táblákra, mely a terület lelkét jelentette a gazdaságban. így kezdtük az értékelést nyugatról haladva a gazdaság központja felé, a bérösszeg figyelembe vételével. Mire a gazdaságban elharangozták a delet, már mi is hallótávolságba kerültünk a gazdaság központjához. Az ebédelést nem az épületek árnyékában kezdtük meg, hanem a kocsioldal és a kútvályú szélén, ahol friss ivóvíz is volt a nagy kút vödrében. S közben jóízűt húzhattunk a friss vízből, de fontos volt a kút közelsége az időmegtakarítás szempontjából is, mert délutánra már igen sok és nagyon bonyolult munka várt ránk a szikes földek igazságos felértékelése, valamint az elosztás módjainak megtervezése miatt. Eddig még szó sem volt vitákról, mert az eddigi terület szinte egységes volt, csak a távolság mikéntjét kellett figyelembe venni. Bulla Lajos egy-kettőre lőcsfőre akasztotta a tarisznyáját és egy „no, mehetünk emberek" szólítással lépett le a kocsioldalról. Ő volt a legtürelmetlenebb ember a noszogatásban, de tán mert tizedmagával volt és azok közül mindig sürgetni kellett valamelyiket, így megszokta azt. Az indítást azonban mégis csak Péter bácsi kezdte meg, mert nála volt a térkép, az értékelés fegyvere. No meg Szabó István, aki úgy tudta a forgóölct kezelni, hogy az gyorsabban fordult egyet, mint az ember szájában a szó. Ezek miatt ő lett a csoportnak az ölező mestere. A talaj vegyes minősége ellenére jól haladt az értékelés és igazságosan is, mert még akkor senki nem tudhatta, hogy melyik terület juthat majd neki. Ez annyira előrevitte az értékelés dolgát, hogy a naplementével be is fejezhettük azt és az csthajnalcsillaggal el is indulhattunk hazafelé. Másnap reggel szinte ünnepi csendben érkeztünk ki a gazdaságba. Mindenki érezte a nap fontosságát, s nemcsak azért, mert ma már megtudja, hogy melyik lesz a bérelt területe, hanem ismertessé válik az is, hogy mennyi erkölcsi ereje van a közösségünknek, anyagi önzés van-e egymással szemben. Reggelizés alatt a kútnál felvetődött a nagy kérdés, hogy milyen módszer alapján próbáljuk meg az elosztást, hogy abba a földminőség, a földbérlet és a kapott holdak száma is úgy kerüljön bele, hogy abban a szegényebb rész szempontjai is érvényesüljenek. Ez olyan gondot okozott mindenkinek, hogy még a tarisznyázás is megszűnt. Senki sem mert, vagy tudott állást foglalni, pillanatnyilag. Végül is egy hosszabb szünet után én szólaltam meg: „Tennék egy javaslatot, fogadják azt el. Ne kezdjük meg mi a földosztást senki számára, hanem a kezünkben lévő térkép és felértékelés alapján adjunk itt bent szabad választási lehetőséget ízlése és gazdasági ereje mérlegelése alapján mindenkinek, hátha sikerül érdekeinket így is közös nevezőre hozni." Mindenki befelé fordult saját gondolataival, csak Péter bácsiban villant meg egy másodperc alatt az a gondolat, hogy ő hozzájárul ahhoz, hogy ha a Pusár első részéből megkapja a felerészét, a többit bárhol adhatják neki. Erre már Elek bácsi is eszmélt és szintén bejelentette, hogy ha megkapja a pusári föld külső részét a sarkával együtt, ő is elfogadja azt a megállapított bérösszegben. Ekkor már Péter bácsi jegyezte is a térképmásolaton a holdakat. Pali bácsi a nyugati táblában jegyeztetett viszonylag jó földet. Mihály a keleti oldalon íratott gyengébb földeket, mert neki az esett közelebb saját földjéhez. Én gyengébb földet jegyeztem a Telki határon, hogy a bérösszeg ne legyen túl magas, viszont a holdban is lehessen emelkedés. Klimó Elek és Szabó István is hasonlóan cselekedett szegénységük miatt. Péter bácsi meg csak türelmesen jegyezte az óhajokat a jelentkezés szerint. A jegyzékben kiérkeztünk a ballai határig, amikor vége lett az első jegyzésnek 30 hold fclmaradással. S most csak annyit fűzött hozzá: „No ez a 30 hold meg jó lesz az én pusári előjegyzésemhez," és ezzel be is fejeződött Póhalom eszmei felosztása a kútvályú mellett, egy jó félóra alatt. Ilyen gyors földosztás nem született még személyválasztások szerint, jegyezte meg Péter bácsi. Ezzel Szabó Pista fogta is az ölet, indult vele az első tábla felé a föld mérésére. •102