Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Orbán Mihály: A háztáji és kiegészítő gazdaságok részvétele az 1973-1985-ig szóló szarvasmarha-tenyésztési program végrehajtásában

Elsősorban az olcsó tömegtakarmány iránti igény merül fel a kisüzemek részéről. Ezek közül is leglényegesebbnek ítéljük a melléktermékű takarmányokat. Ilyen takarmányokból (leveles répafej, nedves répaszelct, stb.) az esetek nagy részében megfelelő a kisüzemek kielégítése. Ezen túlmenően, a háztáji terület rovására, vagy pénzfizetés ellenében, lucerna, kukoricacsalamádé, takarmányrépa területet is biztosítanak a nagyüzemek. Megyénk jelentős további tartalékokkal is rendelkezik. Ilyen például a határ menti községek lehetősége, ahol a határsáv részeket a nagyüzemek háztáji kaszálóként a kisüzemek rendelkezésére bocsátják. Mindezen lehetőségek - községenként más és más módon - jó takarmánygazdálkodás és szervezés mellett biztosítékai a kisüzemek tömegtakarmány-cllátásának. Lényeges továbbá a fuvarszolgáltatás megoldása, mely nem választható cl a takarmányozási kérdéstől. Általában az önköltséges fuvarszolgáltatás a kívánatos, egyben a jellemző is megyénkben. Az abraktakarmány-szükséglet zömmel a háztáji területen terem meg. Kiegészítéseként lehetőség van a nagyüzemből történő vásárlásra. Helyes, ha a vásárlás mértékét és egységárát a közösben végzett munka mennyiségéhez kötik. (Állami áron csak a meghatározott munkanapot teljesítők vásárolhatnak.) Több termelőszövetkezet rendelkezik forrólevegős luccrnaszárítóval, ezeken a helyeken lehetőség van nagy tápértékű, jó minőségű lucernaliszt vásárlására is. Helyes volna az értékesítést ÁFÉSZ forgalmazásba vonni, így minden község ellátása megoldódna. Több esetben probléma a tejelő marhatáp-cMíús. Hosszabb-rövidebb ideig nem jutnak hozzá a tehéntartók. Mind a gyártásban (GFV), mind a forgalmazásban (GFV, ÁFÉSZ) követni kell az igényeket! Nem szóltunk a különböző részesművelések során juttatható formákról. Nagytizcmileg ma már nem korszerű a részesművelés. így a takarmányozási kérdésekben is csak rövid távon jelenthet megoldást. A háztáji és kisegítő gazdaságok minél jobb takarmányellátása, újabb nagyüzemi területek kívánása nélkül a területegységre eső hozamok növelésével érhető el. Úgy ítéljük, hogy ennek reális lehetőségei adottak. További tartalék takarmányozási téren a szervezettség javításában rejlik. Konkrét és jó kapcsolat szükséges a Háztáji Bizottság, háztáji agronómusé és a tchéntartók között. Pontosan, az igénybejelentések alapján, ismerni kell a háztáji gazdaságok takarmányszükségletét. (A takarmányellátás, főleg az ipari eredetű takarmányokból, csak így biztosítható!) A nagyüzemek egyik legfontosabb feladata az évenkénti takarmányszükséglet megfelelő szintű biztosítása. (A takarmányellátás ne idézzen elő további állománycsökkenést.) Nagyobb hangsúlyt kell adni a rét- és legelőgazdálkodásnak. (1971-ben pl. a terület mindössze 15%-a műtrágyázott, a szervestrágyázás pedig még az i%-otsem érte el.) Tapasztalatok bizonyítják, hogy kellő műtrágyaadaggal, öntözéssel, vízrendezéssel a gyepterületek alacsony fűhozamát könnyebben lehet többszörösére növelni, mint a szántóföldi takarmányokét. A rétek és legelők az optimálisnál lényegesen kevesebb állat takarmányszükségletét fedezik, ennek következtében csak a jóval drágább szántóföldi takarmányokkal elégíthetők ki a takarmányigények. Lényeges tehát a szarvas50