Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pelle Ferenc: XIX. és XX. századi kevermesi végrendeletek

fennmaradó hatalmas adósság ellenére is megváltozott: 4421 kat. holddal nagyobb lett a kevermesiek ingatlan vagyona. Ehhez még hozzájött bizonyos mennyiségű ingóság megvásárlása is. Jelenleg még ugyan nem tudjuk, hogy ezen esemény után hogyan alakult a kevermesiek vagyoni helyzetének föld-ingatlan statisztikája, de a lakosság számát illetően ez lakosonként közel másfél kat. hold földet jelentett. Ez a valóságban persze másként volt (ez az adat csak támpontul szolgál), mert a nincsteleneknek gazdasági helyzetüknél fogva aligha volt földvásárlási lehetőségük. Bár az j. és 6. sz. mellékletek nem valami „nagy vagyon"-hagyatékról tanúskodnak, mégis a megmaradt végrendeletek azt mondják, hogy ebben az időben (1907-től) jobban van miről végrendelkezni, van mit hagyni az örökösökre. Az 5. sz. melléklet pedig jó példa arra, hogy egyesek (jelen esetben öreg V. István) hogyan gondoskodnak leszármazottaikról, és történetesen a „hűséges élettárs"-ról. Az 1907-től 1914-ig terjedő időközben készített végrendeletek eltérő jellemzői a megelőző időszakhoz viszonyítva: - a gyerekek között a vagyon szétosztása nem egyenlő arányú, hanem pl. az 5. sz. melléklet szerint az első két fiú többet örököl a többi gyereknél (e kettő közül is az elsőszülött öröksége nagyobb arányú), s a többi (V. István, V. Ferenc stb.) csak 800-800 d-öl földet, illetve ingóságokat örököl; - a feleség haszonélvezetet kap haláláig (5. sz. melléklet); - gondoskodás a fogadott gyermekről (6. sz. melléklet). III. 1914-ben kitört az első világháború, és mivel ősszel - mire lehulltak a falevelek - a katonák nem jöttek haza, 1915-ben már az egyszerű emberek is kezdték világosan látni: a háborúnak sem néhány hét, sem néhány hónap alatt nem lesz vége. A katonai szolgálatot teljesítő férfiak, s azok is akik közben megkapták a behívót, kezdtek tudatára ébredni annak, hogy életük aligha van biztonságban. Ennek következménye, hogy a katonakorúak, a behívót kapott, valamint a katonai szolgálatot teljesítő férfiak közül egyre többen végrendelkeztek. 1915. júniusában egy Dalmáciából írt és 1915. május 25-én keltezett levelet kapott a községi elöljáróság, melyben ez olvasható: „Tekintetes elöljáróság. Felkérem a tekintetes elöljáróságot az ide csatolt épésszel és saját kezűleg írt és tanúval a kik személyesen ismernek alá írva végrendeletemet legyenek szívesek letétbe helyezni és halálíom napja után feleségemmel és gyermekeimmel tudatni. Mert most ilyen háborús időben nem lehet tudni hogy az ember mikor harap fűbe. Ennélfogva felkérem N. Pál gyám urat hogy legyen szíves végrendeletem végre hajtását elválalni amit remélem nem fog vissza utasítani amit előre is megköszönve nyugott leszek mert tudom hogy jó pártfogóra fog találni kedves családom." A mellékelt levél-végrendeletben a férj (és apa) az itthon maradt feleség és két kicsiny gyermekről kíván végrendeletileg gondoskodni, mert tudomására jutott, hogy testvérei feleségét és gyermekeit szeretnék mindenből (ingó és ingatlan vagyon, valamint haszonélvezet) kisemmizni. 1915. június 5-én G. István és két tanú által aláírt levél-végrendeletet küld haza a községi elöljáróságának, s azt letétbe helyezteti. O is számol a halállal, miszerint „... hogyha a harctéren hősi halált halnék akor ahogy el rendezem ezen írásomat úgy legyen...". A végrendelkező G. István részletesen leírja, hogy felesége (halála esetén) mit tegyen és hogyan gondoskodjék édesanyjáról. A folytatásban gondoskodik feleségéről, majd bizonyos esetek lehetőségének mérlegelése után a házat és földet gyermekei között arányosan szétosztja. 477