Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pelle Ferenc: XIX. és XX. századi kevermesi végrendeletek

Dalmáciából jött cz az 1915. december 23-án keltezett levél is: „Tekintetes jegyző úr. Legyen szíves e pár sor írásommal rendezkedni ha talán a Jó Isten itt rendelte halálom mert így óhajtóm csekély vagyonom megmaradjon a hogy végrendeletemben cl mondom és két tanú által aláis írom. Ezt csak azért teszem ha véletlen a balszerencse itt elfog érni hát legyen szíves a tekintetes Jegyző úr adig e pár sort meg őrizni míg a sorsom vala mere fordul. Maradok mély tisztelője K. Károly". A két tanúval hitelesített végrendelet a 7. sz. melléklet. 1916-tól már egyre többen látják bizonytalannak a háború kimenetelét. Ennek következménye, hogy egyre többen végrendelkeznek. 1916-ban már a szabadságon lévő katona is, mielőtt újra a frontra menne, végrendelkezik. íme egy 1916. augusztus 7-én írt végrendelet bevezető része: „Alulírott a legközelebbi napokban rövid szabadságomról Hazám és Királyom iránti kötelességeim végett ezredemhez be fogok vonulni, miért is ép ésszel és elmével saját szabad elhatározásomból az általam e célra fölkért tanúk együttes jelenlétében - minden eshetőségre elkészülve - következő végrendeletet teszem:". A végrendelkező összes ingó és ingatlan vagyonát felerészben feleségére, másik felerészben gyermekeire hagyományozza. A feleség javára haszonélvezetet is biztosít. A sebesülésből fölépülő katona is hasonlóan gondolkodik, és mielőtt újra a harctérre menne, végrendelkezik (8. sz. melléklet). B. F. János nőtlen fiatalember, bevonulása előtt megtakarított pénzecskéjét két húgára hagyományozza (lásd a 9. sz. mellékletet). Az első világháború idején készült végrendeletek csaknem mindegyike (kivétel az idősek által készített végrendeletek) világosan megmondja: írója (a végrendelkező) számol azzal, ha „... netalán én is elesnék...". Mindegyik lelkiismeretesen gondoskodik gyermekeiről, feleségéről és szüleiről. Az is kiolvasható a végrendeletek némelyikéből, hogy az otthoni családi problémák nyugtalanítják a harctéren lévőket. Komoly gondot okoz nekik, s végrendelettel próbálják megvédeni a feleséget, a gyermeket vagy gyermekeket. Minden végrendeletből bizonyos fokú hazafiság is kicsendül („Hazám és Királyom", vagy pl. „szeretett hazám", vagy „hazám védelme" stb.), de kérdés, hogy ezek az emberek - különösen az első két év csalódásai után - valóban így is éreztek ? Az a véleményem, hogy e hazafias kifejezések 1916-tól már inkább szokásból és csak a formaság kedvéért vannak, vagy többségükben a jelen lévő hivatalos embernek (főjegyző) szólnak, illetve a főjegyző előre megfogalmazott formulájának átvételei. IV. Az első világháború után írt végrendeletek szinte kivétel nélkül formailag már egységesek, szigorú alakszerűséghez kötöttek. E 12 év során (1919-től 1930-ig) végrendeleteikben a végrendclkczők ingó és ingatlan vagyonukat általában gyermekeikre, ezek elhalálozása esetén unokáikra hagyományozták. Ezekre az évekre már jellemző, hogy a gyermekek általában egyenlő arányban örökölnek. A feleségről való gondoskodásnak pedig még inkább jellemzője a haszonélvezet biztosítása. Előfordul (de nem általános és jellemző), hogy a feleség hagyományoz minden ingó és ingatlan vagyont férjére (lásd a 10. sz. mellékletet). Ha még élt az édesanya vagy édesapa, róluk is történt gondoskodás: a már tehetetlen szülőt (vagy szülőket) az örökség ellenében leggyakrabban a feleségnek, ritkábban a gyermekeknek kellett eltartani. A kapzsi örökösök ellen a végrcndelkezők általában olyképpen védekeznek, hogy az örökösök öröklési arányát a kikötésekkel együtt világosan megjelölik. Igen érdekes az egyik 1929-ben írt végrendelet, melyben a férj és feleség kölcsönösen biztosítják egymást (bármelyikük is halna meg előbb) az örökösök várható kapzsisága ellen. E végrendelet 4. pontja világosan kimondja: 478