Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pelle Ferenc: XIX. és XX. századi kevermesi végrendeletek

XIX. és XX. századi kevermesi végrendeletek PELLE FERENC „A végrendelet meghatározott jogi formákhoz kötött szóbeli vagy írásbeli rendelkezés, amelyen valaki halála esetére személyes, illetve családi ügyeiről, főleg vagyona öröklésének módjáról végakaratát nyilvánítja"... olvashatjuk. A magyar nyelv értelmező szótára VII. kötetének 304. oldalán. A 283. oldalon pedig a végakarattal kapcsolatban ezt olvashatjuk: „Végakarat valakinek halálos ágyán nyilvánított utolsó kívánsága, akarata." Az Új magyar lexikon VI. kötetének 631. oldalán ez olvasható: „Végrendelet, testamentum (lat.): a végrendelkező egyoldalú, személyesen tett akaratnyilvánítása, amellyel vagyonának, vagy vagyona egy részének sorsáról halála esetére rendelkezik. Tartalma szerint az örökös megnevezése. Mindig szigorú alakszerűséghez kötött nyilatkozat. Formája szerint lehet: közvégrendelet (közjegyző vagy bíróság előtt tett) és írásbeli magánvégrendelet, de kivételes esetekben szóbeli végrendelet." A parasztok (jobbágyok) vagyonának - felosztásáról elég röviden ugyan - már Werbőczi Hármaskönyve is rendelkezik, de a XVII. századtól kezdődően már törvények foglalkoznak a végrendeletek érvényességi kellékeivel is. így természetes, hogy ettől az időtől kezdve a végrendeletek - s a kevermesi végrendeletek is - mind formailag, mind nyelvezetileg eléggé egységesek. Ennek különben biztosítéka a csaknem minden esetben jelen lévő hatósági ember, így pl. maga a főjegyző, vagy okleveles jegyző stb., aki egyben a végrendelet megfogalmazója és megírója is. A végrendeletek (a következőkben csak a kevermesi végrendeletekről lesz szó) csaknem minden esetben három részből tevődnek össze: bevezetés, tárgyalás és befejezés (záradékolás). Említést érdemlő eltérés ritkán ugyan, de van. A végrendeletek mellett gyakran van melléklet is: pl. elismervény, nyugta, kötelezvény stb. A végrendeletek bevezető része - különösen a múlt században, s a századforduló tájékán gyakran tükröz vallásos érzületet, a végrendelkező által hálát adva a „mindenható Istennek" vagy a „Boldogságos Szűz Máriának", hogy (történetesen) ép elmével bír, s meggondoltan végrendelkezhet. Ez minden bizonnyal korábbi végrendeletek maradványa, vagy éppen népi eredetű. A kevermesi anyagban erre bizonyítékot nem találtam. A hivatalos szövegtől (pl. „Alulírott ép ésszel és elmével, saját erős elhatározásomból az általam e czélra fölkért tanúk együttes jelenlétében a következő végrendeletet teszem") említést érdemlő eltérés azon első világháború alatti végrendeletekben van, melyeket hadbavonuló, vagy éppen a fronton szolgáló katonák írtak vagy írattak (lásd a 7., 8. és 9. sz. mellékleteket). A tárgyalás a vagyontárgyak felsorolásával (ingó és ingatlan vagyon), és az örökösök (vagy örökös) megnevezésével és az öröklési részarány felsorolásával foglalkozik. Több örökös esetén a tárgyalás részletes (lásd pl. a 2. és 5. sz. végrendeleteket), egy örökös esetén, vagy éppen egyenlő arányú elosztás esetén legtöbbször csak általános (lásd pl. az 1., 6. és 10. sz. végrendeleteket). Egy tipikusan rövid és általános végrendeletre jó példa a 10. sz. melléklet, melyben a 474