Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)
1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vas Judit: A szlovák jelesnapi táplálkozás emlékei Békéscsabán
II. HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR (A tavasz jeles napjai) A farsang A farsangi jókedv, mulatság eredetileg a tavasz eljövetelén érzett örömnek volt a kultikus kifejezése. Az ősi szokás szerint, a nagy evésekkel, dús lakomákkal a természetet is hasonló bőségre akarták rábírni. 2 2 A békéscsabai szlovákoknál a farsangi szokások eleven hagyományként éltek az első világháborúig. Jellegzetes farsangi ételek voltak; a fánk, a csőröge és a párnácskák. A kisült fánkok közül az elsőt mindig a lányoknak adták, hogy elsők legyenek a táncban. Hittek szcrencsevarázsló erejében. A fánk (pampuske) úgy készült, hogy tejben kis sót, cukrot és élesztőt feloldottak, majd liszt hozzáadásával könnyű tésztát kevertek ki. Forró zsírban sütötték ki, és porcukorral hintve tálalták. A csőröge (heróke) készítéséhez tojás, liszt, kis só és cukor volt szükséges. A keményre gyúrt tésztából kisebb cipókat formáltak, melyeket azután kinyújtották. Minden levélre derelyevágóval két csíkot vágtak. A párnácskákat (duclmicke) is hasonló tésztából készítették, mint a csőrögét. A késhegynyi vékonyságúra kinyújtott tésztát olvasztott zsírral lelocsolták, majd összehajtogatták. (Ezt kétszer ismételték meg.) Végül derelyevágóval 4-6 cm nagyságú téglalapokra vágták. Miután forró zsírban kisütötték, fahéjas cukorral hintették be. A farsang utolsó napján, húshagyó kedden már csak annyi fánkot és csőrögét sütöttek, hogy éjfélig meg tudják enni. Éjféltől már böjt következett. Húshagyókor még kocsonyát is készítettek. A békéscsabai szlovákok nagy része protestáns vallású volt, és nem böjtölt olyan szigorúan, mint a katolikusok. Kisebb mulatságokat is rendeztek a fonókban és tollfosztókban, a böjt idejében is. Talán ez is oka volt annak, hogy a farsangnak nem volt különsebb jelentősége. A nagyböjt A húshagyó volt a farsang utolsó napja. Ezután következett a hosszú böjt, melyet vallásos tényezők határoztak meg. A böjt megtartását és a böjtben fogyasztott ételeket illetően vallásonként különbségek mutatkoztak. A katolikusok szerdán, pénteken és szombaton, míg az evangélikusok csak pénteken böjtöltek. A katolikusoknál a hamvazó szerda (Popolova sreda) volt a legszigorúbb böjt napja. Minden edényt lúgos vízben kimostak, hogy a farsangi zsírmaradékot eltüntessék. Egész nap csak brindzát (erőstúró) és haluskát ettek. Ettől a naptól húsvét délig nem fogyasztottak disznóhúst és zsíros ételeket. Szárnyast is csak vasárnap vágtak. A leggyakoribb böjtös eledelek: kenyér lekvárral, befőttel vagy almával; sült krumpli; tej; aszalékleves; savanyú káposztaleves; főtt tojás; brindza. Nagypénteken a haluska mellett általánosnak mondható a pattogatott kukorica készítése. Ez a szokás a bánáti szlovákoknál, sőt a tiszántúli magyar reformátusoknál is ismert volt. 2 3 Sok evangélikus csak nagypénteken (Vel'kí piatok) böjtölt, de csak addig, amíg fel nem jöttek a csillagok. 410
