Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Vajda Péter romantikus stílusához (Egy prózavers elemzése)

Ezzel a filozofikus gondolattal Vajda új színt ad a leírásnak. Olyan vallásbölcseleti elvek propagálásáig jut cl, amelyek ellentétesek a hivatalos keresztény egyház téziseivel. Lényegében az a materialista természetszemlélet jelentkezik vele és benne, amelynek nyomai nagyon messzire vezetnek, s amely sok jelentős filozófus - elég, ha Giordano Brúnóra és Spinozára, utalunk - gondolkodásmódját hatotta át. Ennek a költészet és filozófia szerencsés találkozásából fakadó, magunkba szállásra serkentő gondolatiságnak nagy előreható ereje van. Átsüt a prózavers egész képsorán, és gazdagabb árnyalatokat, új színeket kölcsönöz neki. Emellett pompás zárótétel is. Magasabb szintre emeli, új szintézisbe hozza a természet és az ember örök kapcsolatát, értelmet ad a hímnikus erejű nagyszerű leírásoknak. Sőt az egész művön végighúzódó gondolati és érzelmi elemek töredezett izgatottsága is magyarázatot kap tőle. Általa emelkedik a gondolati líra magasabb síkjára a tájfestő epika, és válik szaggatott szövésű ditirambussá a fennkölt érzésekkel feldúsított természetleírás. Önként adódik a kérdés: ha ennyi költőiség van a leírásban, hogy nem vált tiszta, szabályos kötött verssé Vajda kis munkája. Talán a ciklus sajátos imádságos szemlélete és filozofikus mondanivalója, jellegzetes előadásmódja és egységes formai, szerkesztési elve gátolta a költőt abban, hogy a vers magasabb művészi követelményeket támasztó régióiba emelkedjék fel ? Vagy az összetett gondolatiságnak van valami olyan belső tulajdonsága, amely nem enged mást, csak kötetlen, prózai megfogalmazásokat? A prózai jelzőt természetesen nem elmarasztaló: az élet száraz prózája jelentésben, hanem a művészi megjelenítésre is alkalmas szépprózai értelemben használjuk. El kell ismernünk, a ciklus egyöntetű megoldásokat igénylő parancsa nagyon megkötötte Vajda szerkesztői fantáziáját. Arra kényszerítette, hogy gyermek- és ifjúkora élményeit apró pillanatképekben örökítse meg, és úgy vetítse az olvasó elé, hogy bennük a napló személyes közvetlensége, a szubjektum színes érzésvilága tükröződjék, s az hevítse át az elbeszélő-leíró epikus anyagot is. Ezért lesz domináns vonásuk a líraiság. Ugyanekkor azonban fontosnak érzi a természet jelenségeihez kapcsolt, különböző eszmei indítású vallásfilozófiai-társadalompolitikai elvek propagálását is, melyeknek elvontságában nemcsak az önmaga helyét kereső lélek szenvedélyesen himnikus hangvételű utópiáját fogalmazta meg, hanem saját kora harmonikusnak vélt eljövendő polgári ember- és életeszményét: a „hasonló jogokhasonló kötelességek" boldogító teóriáját is. Ehhez adott .erkölcsi és elvi támaszt neki a panteista szemléletű természetjog és tcrmészetvallás. Tartozunk az igazságnak annyival, hogy leszögezzük: még a reformkorban is bátor cselekedet, veszedelmes, merész tett volt a modern természetfilozófiai eszmék melletti kiállás. Nemcsak Barcsay Ábrahámnak és Orczy Lőrincnek azokra az egy-két évtizeddel korábbi óvó intelmeire gondolunk itt, amelyekkel a prófétákat „álomlátóknak" nevező Bessenyei György „vallás iránt habozó ...'zákányos írásait" illették, arra kérve barátjukat, óvakodjék a természetjog és természetvallás hirdetésétől; maradjon meg saját érdekében a biblia elvén, és kizárólag annak tekintélye előtt hódoljon. Kerülje 399