Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Gácser József: A szakmunkásképzés helyzete és feladatai Békés megyében

A kétoldalú, szoros munkakapcsolat csökkentheti és csökkentette is a hibaforrások számát. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1975-ben értékelte a Művelődésügyi Osztály egész tevékenységét, s az osztály munkáját úgy jellemezte - és ez megegyezik a Munkaügyi Minisztérium véleményével is hogy az osztály a párt- és kormányhatározatok szellemének megfelelően, tervszerűen irányítja, gondosan vizsgálja és következetesen hajtja végre a szakmunkásképzéssel kapcsolatos tennivalókat. E feladatot csak úgy oldhattuk meg, hogy mindenkor éreztük az intézetek vezetőinek, a párt- és szakszervezetnek, pártösszekötő tanároknak aktív támogatását. A szakmunkásképző intézményeket olyan pedagógusok vezetik, akik hosszabb időn át bizonyították vezetői rátermettségüket. GONDOK ÉS FELADATOK A jelenlegi helyzetet vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy tovább javultak az oktatónevelő munka feltételei, a szaktanár- és szakoktatói ellátottság. Csökkent az óraadók aránya. Nem vagyunk azonban elégedettek a kihelyezett osztályok esetében, ahol még mindig sok az óraadók száma. Az elméleti és gyakorlati oktatást végző pedagógusok 88%-a középiskolai vagy magasabb végzettségű. Feltűnő, hogy még a viszonylag jónak mondható arányon belül is magas a középiskolát végzettek aránya (36,8%). Ez egyúttal a feladatot is megjelöli: tovább kell növelni a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számát az intézetekben. Gondot jelent, hogy a szakmai-elméleti tantárgyakat és a gyakorlati oktatást tanítók mintegy 20%ának nincs pedagógiai végzettsége. A diákotthonokban dolgozók 30%-a nem rendelkezik pedagógiai képesítéssel. Ezen a helyzeten sürgősen változtatnunk kell, az intézményvezetőknek sokkal körültekintőbben kell eljárniuk, hiszen a kollégium, mint nevelőintézmény, el sem képzelhető magas szinten képzett pedagógus nélkül. Ez azért is szükséges, hogy az iskolai oktató-nevelő munka és a diákotthoni nevelő munka szervesen kapcsolódjék egymáshoz, és mindkét intézmény együttes tevékenysége alapján javuljon a nevelő munka hatékonysága. Csak ezután várhatjuk, hogy e kettős hatás kisugárzó ereje felmérhető legyen a gyakorlati oktatás minden szintjén. Tervünk az, hogy a jövőben a 3 éves pedagógiai tanfolyamot elsősorban a vállalatoknál lévő szakoktatók képzésére használjuk fel, az intézeti szakoktatóktól pedig főiskolai szaktanító végzettség megszerzését igényeljük. Ezeket a feladatokat az egyes intézmények csak úgy tudják biztosítani, ha a párt- és szakszervezet vezetősége az intézményvezetőket e nagyon fontos politikai jellegű munkában aktívan támogatják, és az iskoláztatásra néhány évre szóló továbbképzési tervet készítenek. A politikai képzés területén sokan végeztek marxista középiskolát, a MarxistaLeninista Esti Egyetem általános tagozatát és szakosítóját. (66 tanár, nevelő és 79 szakoktató szerzett a fentiekben említett politikai végzettséget 1975. szeptember 15-ig.) Az V. ötéves tervben tovább javítjuk a szakmunkásképző intézmények személyi, tárgyi feltételeit. A Megyei Tanács V. ötéves tanácsi fejlesztési tervében 88,5 millió Ft-ot irányzott elő szakmunkásképzés céljára. Ebből összesen 488 személyt befogadó három diákotthont építünk (Békéscsabán 288, Gyulán és Orosházán 100-100 személyes), Békéscsabán és Gyomán 4-4 osztályterem, és Békéscsabán 2 műhelyterem 327