Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bánkúti Imre: Gyula kuruc ostroma (Iratok 1705. május-július)

Az vármegyéknek az katonák és gyalogok iránt való késségét Nagyságodnak declaráltam [jelentettem] volt, de vice versa [viszont] egészlen informáltam Szabolcs vármegyérül, Hogy sem abban, sem egyebekben nem progredial [halad előre]. Nemes Beregh és Ungh vármegyék penigh az gyalogot Méltóságos Generalis Eszterház Antal uramhoz praestállyák [adják], az lovast is oda fogják, de valamigh vármegyéjek haza nem jő, addigh azt sem állityák elő. Máramaros penigh régi privilegiumjához [kiváltságleveléhez] tartya magát, sem lovast, sem gyalogot nem ad. Szatthmár vármegye penigh Nagyságod kegyelmes engedelméhez ragaszkodott, másként is jobbára mind mezei hadban levén. Nemes Bihar vármegye penigh mind egészlen terh alat levén, vonogattja magát, mindazáltal az mi katona reá esik, ha elő állittja is, hajdúval egyiit leszen circiter no. 200. Krasznábul és Közép Szolnokbul az mi telik és Ugocsábul, igen kevés vagy semmi, kik csak lamentalodnak [panaszkodnak]. Kővár Vidéke penigh Erdélyei bizonnyit. Az executio [katonai végrehajtás] mind ezeken actu [most is] kin vagyon s mivel annak is már jó üdötiil fogva semmi láttattya, mostan az tisztek joszáginak foglalásáról parancsoltam. De én ugy informáltatom az tisztektül, hogy az gyalogok iránt maga az parasztságh resoválta [határozta el] magát, hogy semmit sem ád. Minden fele penigh assistentia [ katonai segítség] nem lehet, mert azzal az corpus fogy. Es igy Kegyelmes Uram Nagyságod bölcsön méltóztatik consideralni [megfontolni] ezen darab földnek veszedelemben való forgását, kit én által látván, kötelességembiil kívántam igy leírnom Nagyságodnak. Bövön elégséges had levén már oda fel, ne szakadgyon félbe már ezen operatio, hanem inkáb de mediis [segítségről] méltóztassék Nagyságod kegyeimessen disponalni [rendelkezni], mert ámbár ez az had elmegyen is innét, valamiként az rácznak csapása interveniál [bekövetkezik] az földre, bizonyára Kegyelmes Uram, sem nyárs, sem akasztófa megh nem tartja. Holot penigh az fizetése megh nem leszen, bizony mégh által is miként viszem, az jo Isten tudgya. Ezen írásommal talám megh is bántom Nagyságodat, de quotidiana experientia docet [a mindennapi tapasztalat megtanít]. Most is, alázatossan követem Nagyságodat, majd fele bocskoros és mezítlábos. S noha nekem is nehéz így farkaskaszára hadnom ezen darab földet, az kit mégh senki nem segített, sött sokszori praedára való vetését maga oltalmazásával behunt szemmel nézte az egész országh, mindazáltal valamit Nagyságod kegyeimessen parancsol, annak követője leszek. Szégyenlem ugyan, hogy re infecta [dolgavégezetlenül] kelletik igy becstelenkednem, mindazáltal Isten és a világh tudgya s láttya, hogy oka nem vagyok. Ezt is méltóztassék Nagyságod consideralni [meggondolni]: Szatthmár vára már derekassan rontatik, az várossá penigh az incsenierek dclineatioja [a mérnökök tervrajza] miá nem épitetik. Ecsednek restauratioja penigh vármegyék szófogadatlansága miá lassan effectualodik [megy végbe]. Sohul Tiszán innét semmi munitio, ha mezőben is had nem leszen, mi következhetik, ha penigh itten in meditullio regni [az ország közepén] valami essik, kit Isten ne adgyon, kevés jót rcménlhctni. Nagyságodot hoszas írásomért alázatosságal követem és maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Gyulai táboron die 11. junii 1705. Károlyi Sándor P.S. Ugy értem, az postát is Halmágy fele rendeltette Nagyságod. Kegyelmes Uram, mégh az bizontalan utt, ha itten megh nem vettyiik az ágyát, nem sokáigh jár levél rajta. Mostan penigh az ki Jenőhöz akar menni, fél mélföldigh is úsztat s gázol. Az felállítandó gyalogoknak ka267