Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vonsik Gyula: A természettudományok szerepe a korszerű műveltségben

hatolt be. Ma már viszont a műszaki tudományok kinőttek az empirikus stádiumból és teoretikus tudományokká váltak. Ma a műszaki tudományok természetes módon befolyásolják a természettudományokat egészen a matematikáig, amelyet új problémafeltevésekkel gazdagítanak. Másrészt ki lehet indulni abból is, hogy a technika olyan jelenségeket is teremt, amelyek az ember közreműködése nélkül nem fordulnak elő, ezért nem is lehettek eredetileg sem tárgyai a természettudományoknak. Ilyen példaként említhetjük a kereket, amely alapvető gépi alkatrész, bár a természetben nem fordult elő. Az is közismert, hogy a madárrepülést utánozva a repülés zsákutcába került, a természet utánzása itt sem vezetett eredményre. A technikában természetesen előfordul a természettudományi ismeretek alkalmazása. Például a vízi járművet felfoghatnánk úgy is, mint az Archimedes-törvény alkalmazásának egyikét. Emellett viszont tudomásul kell vennünk, hogy még az Archimedes-törvény felfedezése előtt már viszonylag fejlett vízi közlekedés létezett. Ha a technika pusztán a természettudományi ismereteket alkalmazná, ebben az esetben nagyon primitív stádiumban maradna. A természet- és műszaki tudományok különböző szempontból és különböző módszerekkel vizsgálják a természetet. A természettudományok lehetőség szerint még azt a természetet vizsgálják, amilyen az még az ember beavatkozása előtt volt. A műszaki tudományok már úgy vizsgálják a természetet, hogy ebbe már beleszámítják a műszaki alkotásokat is, és ezeket az ember szükségletének megfelelő célszerű kihasználás szempontjából teszik kutatás tárgyává. A műszaki tudományok most erősen visszahatnak a természettudományokra, szélesítik annak látókörét azzal, hogy lehetővé teszik olyan extrém kísérleti feltételek, körülmények kialakítását, amelyek a mi elérhető természetes környezetünkben nem fordulnak elő. Itt megemlíthetjük a magas nyomások területét, magas energiák, magas vákuum, alacsony hőmérsékletek területét stb. A természettudományoknak és a műszaki tudományoknak a köztük lévő szoros kapcsolat ellenére megvan a relatív önállóságuk. Egyiket sem lehet a másik fölé helyezni sem teoretikus szempontból, sem társadalmi jelentősége szerint. Mindez a felnőttek továbbképzésével foglalkozó szervek, így a TIT számára is felveti az ember fejlődésének perspektíváival való foglalkozást abból a szempontból, hogy milyen irányban történjék: a mindenhez értő univerzális ember irányába vagy a tudományosan gondolkodó ember irányába, aki viszont elsősorban ahhoz ért, amit csinál. Itt a valóságban ható törvényszerűségek alapján dönthetünk csak. Éppen a specializáció és a munkán belüli szellemi hányad növekedése mint objektív folyamat mondatja ki velünk, hogy a jövő embere szakember lesz a javából, tudása, képessége elsődlegesen a munka kapcsán alakul. A segítségnyújtásnak is ebben az irányban kell elsősorban megnyilvánulnia. A tudásfejlcsztés során a jövőben többet kell foglalkoznunk az összefüggések korszerű tanításával, és jobban kell kialakítani azokat az ismeretterjesztő módszereket, amelyek példát szolgáltatnak a természet és a társadalom lényeges törvényeinek megértéséhez. 193