Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vonsik Gyula: A természettudományok szerepe a korszerű műveltségben

A társadalmi haladás gyorsulása következtében és arányában a korszerű műveltségen belül megfelelő arányban kell fejlődnie a természettudományos műveltségnek. Csak így válhat a személyiség harmonikus egyéniséggé, a kor társadalmi igényének megfelelő emberré. A szélesen megalapozott és szilárd ismeretek, a gondolkodóképesség fejlettsége biztosítéka annak, hogy a felnőtt ember az iskolás kor után folyamatos önképzéssel lépést tartson életkörülményei, munkahelye, a társadalom megújuló és változó követelményeivel. Nem a régi műveltségeszmény védelme tehát a feladat, hanem a kor szellemének megfelelő új műveltségideál tudományos megfogalmazása. Ez a műveltségideál meg kell, hogy feleljen a szocializmus és a tudományos technikai forradalom követelményeinek. Kell, hogy szolgálja a környező világot megváltoztató gyakorlatot, az ember létfeltételeinek fejlődését, az ember tökéletesedését. A tudományok terjesztésének mind tartalmi, mind szervezeti kereteit is ezek a tényezők határozzák meg. Az előzőekben már volt szó a tartalmi követelményekről, azok korszerűségéről, de a korszerű tartalom feltételezi a korszerű formákat és tervezési gyakorlatot. Amiként a társadalmi valóság maga is sokrétű, a tudással szemben támasztott igények is sokrétűek. A régi, szinte monopolizált forma - a mindenkihez egyformán szólni akaró tudományos ismeretterjesztés - gyors ütemben avul el, és váltja fel a differenciált, a valóságos igényekhez alkalmazkodó forma. Egyre inkább kevés emberhez kell szólni egyszerre, de konkrétabban, tudományosabban, a dolgok mélyébe hatolás igényével. A kor követelményeinek megfelelő tudás megteremtése társadalmi jellegű feladat. Eddig elfogadható volt az a felfogás, hogy az ismeretterjesztés szervezése az erre alkalmazott emberek feladata. Az új követelmények a korszerű tudással való törődést össztársadalmi feladattá teszik. Mindenekelőtt feladata minden szintű vezetőnek, mindenkinek, aki más emberek irányításával foglalkozik. Feladata valamennyi társadalmi és tömegszcrvczetnek: mind az egyéni, mind a társadalmi érdek szempontjából. Kiemelt szerep és felelősség hárul ennek a feladatnak megoldásában minden olyan szervezetre vagy intézményre, amely közvetlenül a tudományok továbbadására, terjesztésére hivatott. Közülük is kiemelhető a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, mint a tudományok terjesztésére önként tömörült értelmiségiek szervezete. Az értelmiség szervezett részvétele ebben a munkában nélkülözhetetlen. Az igények felmérése, a célnak legjobban megfelelő formák megválasztása, a szervezés és mozgósítás és végül maga az ismeretterjesztés is az értelmiség tömegeinek részvételét tételezi fel. A feladatok éppen ezért elsősorban az értelmiség erre a feladatra való megnyerésében fogalmazhatók meg. A kor kívánta tudás megteremtése a célok tisztázásán, a személyi feltételek megteremtésén és mozgósításon túl még korszerű eszközöket is kíván. A természettudományok terjesztésében is növelni kell a hatékonyságot; az idő korlátozott volta és a tudományos információ növekvő mennyisége miatt. Mindez végső soron feltételezi a természettudományos tudás társadalmi rangjának az eddiginél sokkal magasabbra való emelését. Az ilyen korszerű tudás igénye most nem a kevesekkel szemben támasztott követelmény, hanem a legszélesebb dolgozó 194