Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vonsik Gyula: A természettudományok szerepe a korszerű műveltségben

hogy az ember benne aktív és tudatos cselekvőként vesz részt, hiszen egyik oldalról a szocializmus a tudatosság társadalma, másik oldalról a tudomány közvetlen termelőerővé válik. Az embernek mindkét folyamatban már nem csupán megismerőként kell részt venni, hanem keresve emberi funkcióját, tudatosan kell cselekedni a világban. Ezen az alapon szemlélve a jelenlegi műveltségi elképzeléseket, bátran meg kell fogalmazni ítéletünket és vele együtt azt a követelményt, hogy a szellemi életben le kell számolni a múltból táplálkozó romantikus előítéletekkel, amely a természettudományok növekvő szerepe láttán úgy fogalmazza meg legfőbb állítását, hogy „a kultúra ezelőtt finomabb volt". Nem lehet egy elmúlt kor eszménye alapján ítéletet mondani napjaink szükségletei felett. I. A tudományos gondolkodás szerepe a műveltségben A műveltség egészén belül napjainkban elemi erővel jelentkezik, mint követelmény a tudományos gondolkodáson alapuló korszerű tudás kialakítása. A tudományos gondolkodás, a tudományos ismeretek műveltségen belüli szerepének növekedése a következő főbb tényezőkkel függ össze: a) A szocializmus lehetővé és szükségessé teszi társadalmi méretekben a szabad és tudatos cselekvő ember kialakítását. Ennek a politikai és gazdasági feltételei már megteremtődtek, vagyis megértek az objektív feltételei. Most nem csak lehetőség, hanem szükséglet is, hogy a társadalom nagy tömegei ebben az értelemben is lépjenek hatalmasat előre. A szocialista forradalom rendkívüli mértékben megnöveli az emberi gyakorlat, az ember önmegvalósításának lehetőségeit a tárgyi világ megteremtésében, a természet humanizálásában, rendkívül gyors ütemet és méreteket kölcsönöz a haladásban. Ugyanakkor a szocialista forradalom megsokszorozza a szabályozandó társadalmi jelenségek számát, bonyolultabbá és felgyorsítottabbá tesz számos társadalmi folyamatot, és mivel lefolyásuk anyagi és társadalmi feltételeit szüntelenül gyökeresen átalakítja, megköveteli az ember fokozott szellemi felkészülését. b) Korunk a tudományos technikai forradalom kora, amelynek egyik jellemzője, hogy a tudomány közvetlen termelő erővé válik. E folyamat megvalósulásának legfontosabb eleme az ember, mint a termelőerők legfontosabb része. A tudomány és termelés közvetlen kapcsolatba kerülése csak az ember által valósul meg. A tudomány, amely egyre nagyobb mértékben válik közvetlen termelőerővé, mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy forradalmi átalakításokat hajtsunk végre a termelésben és a termelési módszerekben. A tudomány termelőerővé válását úgy lehetne definiálni, hogy a tudomány eredményei realizálódnak, tárgyiasulnak, egyrészt a termelőerők objektív elemeiben: a munkaeszközökben és a munka 184