Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vonsik Gyula: A természettudományok szerepe a korszerű műveltségben

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK SZEREPE A KORSZERŰ MŰVELTSÉGBEN VONSIK GYULA Korunkban elemi erővel jelentkezik az a probléma, hogy a műveltségen belüli arányok nincsenek összhangban a kor követelményével. Nem véletlen, hogy gyakran fogalmazzák meg a kérdéseket olyan formában, hogy mennyi tudományra, mennyi művészetre van szüksége a ma élő embernek. A tudományon belül azt vitatják menynyi természet- és társadalomtudományra, mennyi műszaki és technikai ismeretekre stb. van szüksége a ma emberének. A kérdés lényege a következő. Ha elfogadjuk, hogy a műveltség nem más, mint a társadalmi változás eszköze és eredménye, akkor cl kell fogadnunk, hogy az ember tudatában lévő ismereti arányok sohasem mások, mint a társadalmi ember öntudatának különböző formái. Ha az élet változik, úgy ez tükröződik a tudatban is, ami feltétlenül tartalmi és aránybeli változásokhoz vezet. Ebben az összefüggésben a régiből mindig csak az őrződik meg a tudatban, ami a gyakorlatban még funkcionál. Ha felgyorsulnak a társadalmi változások, elsősorban az anyagi változások folyamatai, akkor vele együtt az élő kultúra - a szellemi élet, az ismeretmennyiség - terjedelme is állandóan változik, és a változás mérhetetlenül meggyorsul. Mindez azt követeli, hogy a régihez - benne a műveltségideálhoz sem - ne viszonyuljunk régi módon, mert könnyen múzeummá tehetjük a jelent. A történelem számtalan példával bizonyítja, hogy a különböző korokban különböző ismereti arányok léteztek, amely arányok alapvetően igazodtak a kor általános jellemzőihez. Az ókorban és középkorban például a döntő szó a humán ismereteké, a művészeteké, a vallásé volt. Ez felelt meg a fejletlen termelési folyamatnak, a termelési eszközök primitív jellegének. Az sem véletlen, hogy a kor embere ebben az időben főként megismerni a<kar., a megismerés célja is az önváltoztatás volt, hiszen nem akart mást, mint belesimulni a.természeti és társadalmi környezetbe, így akarta konfliktusmentessé tenni életét. Az is közismert, hogy ebben a korban a kultúra csak egy szűk elit sajátja

1 lehetett, amely elit a fizikai és szellemi munka különválása kapcsán önállósult szellemi munkásokból tevpdö'tt ki, azokból, akik nem vettek részt közvetlenül az anyagi javak termelésében. Ezzel magyarázható tehát, hogy a műveltségideál megfogalmazása, a kultúra fejlesztése, ezen rétegek részéről olyan szférákban jelentkezhetett, amely közvetlenül nem kapcsolódott a termeléshez, sőt elsődlegesen az attól elforduló ember belső világának összefüggéseit tartalmazta. Ezzel szemben korunkat, amelyben élünk, a szocialista forradalom és a tudományos technikai forradalom korának nevezzük. Mindkét forradalmi változás feltételezi, 183