Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE

Ujváry Zoltán: Varia folkJoristica (Debrecen, 1975. 222 old.) KRUPA ANDRÁS A kutató résztémák feldolgozásakor sokszor olyan értékes anyagot is feltár, mely önmagában éppenséggel nem alkalmas átfogó szintézisre, de kisebb-nagyobb adalékként hézagpótló segítséget nyújt a tudománynak; a feltárt területek pontosabb, plasztikusabb kiegészítését, az eddig kialakult körkép tisztábbá tételét teszi lehetővé. Ilyen jellegű Ujváry Zoltán Varia folkloristica című tanulmánygyűjteménye, melyet a Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei 25. köteteként adtak ki. Ujváry e könyvében több olyan tanulmányát, dokumentumanyagát nyújtja az olvasónak, amely több évtizedes gyűjtőmunkája során halmozódott fel. Mind a közzétett néprajzi gyűjtés leíró tanulmányai, mind az interctnikus kapcsolatokra, parallelizmusokra utaló írásai, mind a határainkon túl élő magyarok körében végzett gyűjtés nyomán készült tanulmányai szoros egységbe azáltal fűződnek, hogy a magyar népi kultúra sokszínű, gazdag hagyományára vetnek újabb és újabb fénypászmákat, miközben rámutatnak a Kárpát-medencei, európai tradícióval való kapcsolatokra, az emberiség népi kultúrájában való helyére, s egyúttal a befogadás, az átalakulás, az újraformálódás, a továbbélés számos értékes mozzanatára is. Ujváry is azok közé a magyar néprajzkukutatók közé tartozik, akik a magyar nép kultúráját nem izoláltan vizsgálják. A magyar sajátosságokat tüzetesen, tudományos hitellel mutatja be, de ezzel egyidőben határozottan rögzíti a szomszédos népekkel kialakult kapcsolatokat, összekötő szálakat, az egyes jelenségek térbeli elterjedését, s kísérletet tesz az egyetemes népi műveltséggel való szintézis megteremtésére. így állapíthatja meg, hogy „a nyelvhatárok népi közösségei összekötő hidat alkotnak az ország belseje és a szomszédos, azokon keresztül pedig a távolabbi népek kultúrája között. Az idegen területekkel kapcsolódó magyarok egy részről a magyar népi kultúra közvetítői, másrészről különböző áttételeken az európai kultúra fogadói, és így mintegy a magyarság bekapcsolói az európai kultúra áramába." Mindezek szellemében teszi le voksát megbízható apparátussal az évszázados „hídjáték pörben", mely tanulmányában szép példát mutat arra, hogyan lehet okos, higgadt tudományos bizonyítékokkal - nem sértve senkit, s mindegyik fél valós értékeit makulátlanul kezelve - egy vitás kérdés megoldásához közeljutni vagy azt lezárni, azaz a kérdéskör nagy vonatkozásán belül a témában hitelesen bizonyítani a közvetlen magyar átadás tényét. Ugyanebbe, Ujváry tudományos munkálkodásának tudatos vonulatába tartozik - csupán ellenkező előjellel - a tokaj-hegyaljai Bacchus-játék, szüreti mulatság eredetének és helyének a feltárása. Aprólékos gonddal, adatról adatra szívósan haladva bizonyítja, hogy a tokaj-hegyaljai magyar népi szokásokban szereplő bodnártánc, táncoskerék, Bacchus német eredetre vall, mely magyar környezetében rövid időn belül magyar jellegűvé vált, mint az e vidék szüreti mulatsága népi játékainak szerves része. (Egyébként Ujváry bizonyítékai felsorolásában ugyanúgy felhasználja 154