Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE
a Békés megyei Elek, Almáskamarás németjeinek, mint Szarvas szlovákjainak hasonló, már ismertetett táncoskerék-hagyományát, mintegy ezzel is aláhúzva a helyi, regionális néprajzi kutatás rendkívüli fontosságát, hiszen az így feltárt adatok számtalanszor nagy összefüggések hiányzó láncszemeit egészítik ki.) A hiányzó összehasonlító láncszemek feltöltésén túl számos tanulmánya egy adott közösség (egy település vagy egy tájegység pl. Hajdú - Bihar - Békés - Szolnok megyék, tehát a Közép-Tiszántúl pásztorvilága) egyes szokásainak megközelítő teljes körének feldolgozását, életének alakulását, sajátosságát s a közösségen belüli alkotó funkcióját is be kívánja mutatni Ujváry Zoltán. Például a monografikus ihletésű Dramatikus játékok Nádudvaron című tanulmánya vagy A pásztorok megajándékozásának szokásai ünnepek alkalmából című munkája. Ez utóbbiban figyelemre méltó Békés megyei adatokat (főként Dévaványáról) közöl. A határainkon túl élő magyarok között végzett kutatómunkája gyümölcseiből közzéteszi a csallóközi és a Nyitra környéki magyarok hat községéből származó mezőgazdasági és jeles napi szokások, hiedelmek általa gyűjtött dokumentumait, a Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban című tanulmányában az utóbbi időkben megjelentetett anyagok közül kiemelkedően gazdagon feltárt Lévárt és Deresk magyar lakosságának halottas szokásait, a nagycétényi szőlőhegyi jogszokásokat, a hertelendyfalvi székelyek farsangtemetését, s főként a szlovákiai magyarok, ill. az aldunai székelyek körében gyűjtött Mátyás-mondákat és egy Szent László-mondát. E népi hagyományok közzétételével gyarapította a szocialista államokban élő magyarok hozzáférhető és feltárható kultúrájáról alkotott ismereteinket. Továbbá szolgálatot tett a szomszéd népekkel való együttélés, kölcsönhatás néprajzi kapcsolatának bemutatását támogató törekvésnek. Az európai népek tradíciójában gazdagon élő s a búzáról szóló eredetmondákat Ujváry által gyűjtött számtalan s a kötetet záró közleményben közreadott magyar változatával gyarapítja, jelképesen és konkrétan utalva a hagyományok rendkívül távoli, szerteágazó, messzi következtetéseket hordozó összefüggéseire. A Kísérlet egy jeles nap szokásanyagának motívum szerinti bemutatására című tanulmányban éppen a kapcsolatok forma és motívum szerinti egyezését kívánja bizonyítani, igazolni, mert ezt döntőnek tartja, bár hangsúlyozza, hogy a motívumösszevetést nem szabad függetleníteni a hagyomány hátterének, „mélyebb rétegeinek" feltárásától. Ujváry egyébként korábban is rámutatott a motívummigrációra, s arra, hogy az idegen hagyomány számtalanszor a szokáshordozókkal együtt érkezett, s magyarság közé történt betelepedésük, asszimilálódásuk nyomán vált magyarrá, átadás- átvétel nélkül. Emiatt sokszor nagy ugrások tapasztalhatók a motívumok vándorlásában, hiszen valójában nem ezek a motívumok, hanem a hordozóik vándorolnak. Éppen a hídjáték révén mutat rá, hogy egyes jelenségek hány szakaszban terjedhetnek : az első a központi mag alakulása, a másik e magból való kirajzás, s a motívum távolabbi területeken való megjelenése, de még az etnikumon belül; a harmadik már interetnikus jellegű, a magyar palócokkal rokon szlovákok átvették, s azok kirajzása szintén továbbvitte. A kötet értékét szépen emelik a sikerült, frappáns és hiteles felvételek, melyek vizuálisan is megmentették és archiválták az elhalt vagy eltűnő recens szokásokat. Gratulálunk Ujváry Zoltánnak, s kívánjuk, hogy ezen az úton haladva tovább gyarapítsa a magyar s ezáltal az egyetemes népi kultúráról tudottakat. 155