Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sárhelyi Jenő: Mauthner Anna brácsaművész

Mauthner Anna Ágnes hárfás és Szilvásy László gordonkás voltak tagjai. Társulásunk eredménye számos új magyar kamarazenei mű bemutató előadása volt. Szívesen bízta ránk Farkas Ferenc, Kadosa Pál, Kókai Rezső és Kósa György művei előadását. - Tanít-e? - Nem, nem tanítok. A hazai és külföldi szerepléseim ezt kizárják. Európában csupán a skandináv államokban és Portugáliában nem jártam még. Rendkívül széles az a terület ahol a kamarazenélésben sorozatszámban adhatjuk elő a klasszikusokat. Például megemlíthetem Salzburgban a Mozarteumban előadott Mozart kvartetteket és kvintetteket, olyan rangos szerepléseket, amelyek az európai rádióállomások körkapcsolása révén sokmillió ember számára vált hallhatóvá. Nekünk az intim kamarazenélés és nagy befogadóképességű koncerttermek között van alkalmunk muzsikálni, mint amilyen a Carnegie Hall vagy a japán és ausztrál koncerttermek. - Hogyan látja hangszere sorsát, jövőjét? - A brácsa tanszak ma már önálló tanszak. Meg is tanulják a hangszert, de kevés a végzős növendék. Nekem a hegedűirodalomról kellett áttérnem a brácsairodalomra, de úgy érzem, megérte. A kamarazenei lehetőségeken kívül a koncertirodalom gazdagsága, a szereplések nagy száma bőven kárpótolt az átállásért. - Volna-e valami személyes élménye a pályáról? - Igen. Kodály Háry János szvitjének a Dal című tétele az ismert népdal, a Tiszán innen Dunán túl, brácsaszólóval kezdődik. Amerikai turnénkon, sok ezer kilométerre az otthonunktól amikor az első hangokat szólóban intonáltam, döbbentem rá, hogy mit mond nekem, a szarvasi kislánynak ez a zene. A sírás környékezett... de boldog voltam, hogy nekem jutott ez a kommunikációs lehetőség. IIO