Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szilágyi Károly: Emlékeim Sinka Istvánról

TÉNYETI EUTFICEK Emlékeim Sinka Istvánról f SZILÁGYI KÁROLY Sinka Istvánról és írói munkásságáról már életében is sokan mondtak és írtak véleményt. Ezeknek az értékeléseknek egy részére a becsületes tárgyilagosság, más részükre viszont az elfogultság jellemző. Aszerint, hogy barát, vagy ellenfél mondta. A bírálatokra Sinka mindig rendkívüli érzékenységgel reagált. Az igazságtalanul kapott sebek különösen fájtak neki. Azokat nehezen felejtette el. Nagy részüket soha. Emlékét gondolatban sem szeretném megbántani. Bevallom, szubjektivitás nélkül én sem tudok róla beszélni. Varázslatos egyéniségének titkát sem tudom megfejteni. Amit elmondok róla és bélmegyeri kapcsolatairól, azt a jó barát iránt érzett szeretettel és a nagy költőnek kijáró tisztelettel teszem. írói munkásságának értékelésére nem tartom magam illetékesnek. Ez a munka az irodalomtörténészek feladata. Amiket róla tudok, azok inkább az életrajzi adatainak a kiegészítését szolgálhatják. • Sinka István tudomásom szerint 1919 őszén költözött Bélmegyerre, a kárászi uradalom gereblyési majorjába. Hat évet töltött itt mint juhász, s 1925-ben átköltözött Sárga-Mágorra. Ez a major is a horgosi Kárász család birtoka volt a szeghalmi határban. Bélmegyertől 15-16 km távolságra. A bélmegyeri Kárászmegyeren kívül ezt a majort is Blayer Ferenc bérelte. En 1930 őszén kerültem Bélmegyerre a zsiresi iskolához tanítónak. Sinkával juhász korában soha nem találkoztam. Vésztői barátaim körében hallottam róla először. Rácz Jóska, Harcsa Dini (a későbbi Barsi Dénes), Buzi Sándor, Varga Zsiga, a fakereskedő Láng tanár emlegették őt gyakran. Szabó Pálnak a biharugrai parasztírónak már a harmincas évek elején országos neve volt. Emlékszem, hogy a Franklin Társulat a Néptanítók Lapjában hasábos hirdetésekben reklámozta az Embereket és a Békalencsét. Amikor elolvastam Szabó Pál első könyveit, a kíváncsiság elhajtott hozzá Biharugrára. 1932 nyarán kerestem fel otthonában. A beszélgetés során közös ismerősök után kutattunk. így terelődött a szó Sinkára. Szabó Pál elmondta, hogy nemrégiben járt nála Sinka. Elismerően nyilatkozott az addig közölt verseiről, de szerette volna tudni, hogy kifcle-miféle ember. Nagyon ajánlotta, hogy feltétlenül keressem fel Vésztőn. Mindezt miért mondom el? Azért, mert az országos hírnevűvé vált Szabó Pál mellett a haladó szellemű vésztői értelmiségieket az a becsvágy fűtötte, hogy Vésztőnek is legyen egy ismert paraszt költője. Meg is tettek mindent annak érdekében, hogy Sinkát megismertessék. Állandóan beszéltek róla. Az Úri Kaszinójukban irodalmi estéket rendeztek, kilincseltek az érdekében. Szűkös lehetőségeik határain belül sokat tettek erkölcsi és anyagi támogatásáért. Nagy szükség is volt erre a támogatásra, mert Sinka a legnehezebb időszakban önállósította magát. A világgazdasági válság kezdetén. A legkegyetlenebb években. Sinkának ekkor is, később is sokan a szemére vetették, hogy Szabó Pálhoz és Veres Péterhez hasonlóan nem tudott 113