Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

ban, a különböző külső, belső ható tényezők következtében lényeges átalakuláson ment át és fejlődött. Mindezeket Krupa András finom részletek megfigyelésével világítja meg. Rendkívül figyelemre méltóak azok a szempontok, amelyeket Krupa András a hiedelmek átadásával-átvételével, illetőleg a hiedelemanyag változásával kapcsolatban vet fel. Az átadás-átvétel kérdése természetszerűleg kerül a vizsgálat előterébe, hiszen a szlovák telepesek az új környezetben magyarokkal érintkeztek, a hatás és a visszahatás századok folyamán a népélet ezernyi szálán áramolhatott mindkét irányba. A szerző több példát említ az együttélés, a külső-belső migráció nyomán kialakult hiedelem-motívumra, szokásgyakorlatra és hagyományvándorlásra. A hiedelemvilág alakulásában a szerző fontos szempontként említi a gazdálkodást és az életmódot. A vizsgálatok során arra az eredményrejut, hogy a hiedelmek azokban a közösségekben maradtak meg a legtovább, amelyek a hagyományos gazdálkodási formák keretei között éltek. A gazdálkodás módjának alakulásával azonban a hiedelemrendszer folyamatos lazulása, s ennek következtében a funkciót vesztett hiedelmek eltűnése figyelhető meg. Krupa András könyve a három szlovák helység népi hitvilágáról jól bizonyítja azt, hogy milyen gazdag hagyomány őrződött meg napjainkig. Kétségkívül tény az, amire a szerző is utal, hogy a hiedelemanyag erősen fogy, mégis alapos kutatással, fáradhatatlan gyűjtőtevékenységgel sikerült feltárni egy nagymúltú, számos archaikus vonást mutató hiedelemrendszert. Valóban az utolsó fázisban ragadta meg a szerző a magyarok közé ékelt szlovákok hiedelemrendszerét. Egyetérthetünk Krupa Andrásnak azzal a megállapításával, hogy a hiedelemvilág fejlődése megakadt, funkcionálisan már nem tud megújulni. Számos hiedelem-motívum még lappang az emberek tudatában, tehát felidézhető, de ez egyáltalában nem jelenti, hogy szerepe is lenne a gyakorlati tevékenységben, az ember élete folyamatában. A kutatásból azonban az is kitűnik, hogy a többnyire egyénileg gyakorolt rítusoknak, mágikus cselekvéseknek még megmaradt a ható ereje, a tényleges funkciója. Ez viszont a hiedelmekhez való új viszonyulást fejezi ki, azt a pszichikai állapotot, amely már a hiedelmek közösségi megnyilvánulásának és gyakorlatának nem kedvez. Nyomatékkal emelhetjük ki mi is a szerzőnek azt a konklúzióját, hogy a kötetben bemutatott „hiedelemmaradványok ismerete, gyakorlata nem általában jellemzi az itt élő szlovák nemzetiséget, hanem a nemzetiségen belül csupán az egyes rétegeket, sőt ezeknek is az egyes csoportjait és egyéneit." A kötetben, mint említettem, hat fő fejezetbe sorolva rendszerezi a szerző a gyűjtött anyagot, éspedig a következőképpen: I. A természet és az ember, II. Az emberrel összefüggő hiedelmek, III. Az ember és közvetlen környezete, IV. Növény- és állatvilág, V. Ember- és természetfeletti lények, egyéb erők, VI. Hiedelmi mondák. Ezekhez függelékként csatlakozik még egy anyagközlő fejezet, amelyben a szerző a főfejezetek élén idézett népdalok teljes szövegét és dallamát teszi közzé. Az anyag bemutatása során jelentős mértékben idéz adatközlőktől szlovák nyelven. Ez nemcsak a hagyományőrzők világához visz bennünket közelébb s teszi hitelessé az adatokat, hanem a közölt szövegek kitűnő adalékul szolgálnak az anyaországtól régen elkerült és távol élő közösségek népnyelvéhez. Krupa András könyvének néhány fontos elméleti kérdésére igyekeztünk rámutatni a fentiekben. A hiedelemkutatás számos új szemponttal gazdagodott e kötet anyagának mind elméleti, mind módszertani feldolgozása kapcsán. Bízvást reméljük, hogy Krupa Andrásnak, a hazai szlovák népi kultúra ismerőjének kutatásai nyomán további ismeretlen részletek tárulnak majd fel, s kézbe vehetjük az alföldi szlovák folklórjának teljes monográfiáját. 641