Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 3. szám - SZEMLE
Krupa András: Hiedelmek - varázslatok - boszorkányok (Békéscsaba, 1974. 378 old.) ÚJVÁRY ZOLTÁN A magyarországi szlovákok néprajzi kutatása az elmúlt másfél-két évtized folyamán megélénkült és az e téren elért eredményeket számos publikáció bizonyítja. A szlovák néphagyományok gyűjtésében, feldolgozásában, a délalföldi szlovák folklór elemző vizsgálatában s a lokális anyag tágabb összefüggésben való elemzésében szerepe van Krupa Andrásnak, akinek újabb könyve fontos előrelépés a a hazai szlovákság népi kultúrájának kutatásában. Mindazok a törekvések, amelyek a kezdeményezése nyomán a hazai nemzetiségek néprajzának módszertani, gyakorlati és elméleti vizsgálataira irányulnak, előrehaladást jelentenek nemcsak a békési, csongrádi szlovákok történetének, hagyományának a feltárásában, hanem követendő például szolgálnak általában a magyarországi szlovákok népi műveltségének a történeti, gazdasági háttérrel, az „őshazai" kapcsolatokkal, a kulturális elemek migrációjával való értékelésére. Krupa András fenti könyve a békéscsabai, tótkomlósi és csanádalberti szlovákok hiedelmeiről, a hiedelmekkel összefüggő folklór hagyományról egy szisztematikus kutatómunka eredménye, amely szorosan hozzákapcsolódik a Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál című korábban (1971) megjelent kötetéhez. Mindkét munka nagy elméleti felkészültséget tükröz. A bevezető tanulmányok a terepmunka során gyűjtött anyag interpretálásán jóval túl mutatnak, s a helyi hagyomány analizálása nyomán a szokások és a hiedelmek általános kutatási problémáit érintik. Ezek közül néhányat föltétlenül szükségesnek tartunk kiemelni. Mindenek előtt szeretnénk utalni arra, hogy Krupa András Békéscsaba, Tótkomlós, Csanádalberti szlovák lakossága hiedelemvilágának bemutatásához csekély történeti anyaggal rendelkezett, a népraj zi publikációkban is gyérnek tekinthető a vonatkozó anyag. így különösenjelentősnek számít a helyszíni gyűjtésen alapuló összefoglaló munka a jelzett települések hiedelmi hagyományáról, amelyet a szerző hat fő fejezetben mutat be. A rendszerezés során - nagyon helyesen - az ember és a természet kapcsolatából indul ki. A hiedelmek, varázslatok, mágikus cselekvések terén ez kétségkívül fontos vizsgálati alap, annak ellenére, hogy a legnagyobb csoportot nem ezek, hanem az emberrel összefüggő hiedelmek alkotják. A természeti erőkkel, jelenségekkel stb. kapcsolatos vonatkozások lényegében át- meg átszövik az egész hiedelemvilágot. Egy közösség népi kultúrájának vizsgálata során több szempontot kell tekintetbe venni. Ezeket gyakran egy-egy település sajátos kialakulásának, fejlődésének etapjaihoz szükséges igazítani. Jó példa erre a három kutatott település. A szerző külön fejezetben elemzi mindazokat az alkotó tényezőket, amelyek alapját nyújtják a három helység hiedelemvilágának. Rámutat arra, hogy ennek az alapját az új településre magukkal vitt anyag képezi. Ez azonban, amint nyomatékkal kifejti, egyáltalában nem jelenti a hiedelemhagyomány egységét, annak ellenére, hogy a telepesek jelentős részének a kirajzási, az „őshazai" területe. Az „őstelepesek" magukkal hozott folklór hagyománya kétségkívül egy sajátos alapot képezett, azonban az a migráció folyamatá640