Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 3. szám - SZEMLE
siak a legutóbbi időkig szívósan ragaszkodtak. Tanulságos, hogyan válik el a köztudatban ? hiedelem és a szociális jótékonykodás, holott a vallási ideológia alapján ezt egységes gondolatrendszernek tekintenénk. Kiderül azonban az is, hogy a szociális gondolkodás cs gondoskodás a papra sem voltjellemző. Miért is lettek volna jobbak a hívei? A kevermesi - feltehetőleg palóc eredetű Szent Iván napjának ma már nagyon sovány a cselekménye, viszont annál több hiedelem rakódott köréje. Nem új, de fontos felismerés az is, hogy e szokás végül virtuskodássá és puszta szórakozássá vált. A szarvasi szlovákok Luca napi köszöntője „szabályos" termékenységvarázslás; ennek is jó lett volna látni nemzetközi párhuzamait, amint azt a Szent Iván napjánál láthattuk. A magyarázat nélkül közreadott tizenhat betlehemes szöveg bizony mind-mind nagyon kopott, és már tréfás-világias jellegű; de azért a részleteltérések is tanulságosak, szinte maguk kínálják a következtetéseket, mégha azok ezúttal el is maradtak. A gerendási korbácsolás csakugyan nem országos szokás, de annál talán mégis gyakoribb az Alföldön, mint a Szerző véli. Érdekes még a Luca napi kotyolással való összefüggése; erről szívesen olvastunk volna többet is. A Dávid-napi (dec. 30.-Í) legényjáték durvaságai valósággal elképesztők, még a néprajzban edzett lélek számára is! A tanyai béresek (rövid időre) úgy szabadultak sanyarú sorsuktól, hogy önmagukat még jobban megkínozták és mindezt szertartásos-„tréfás" keretben. Talán nem kellene a török korig visszamenni, miként a szerző teszi, elegendő az erőszakos katonafogás stb. emlékét idézni; maga a szokáskeret pedig szemmel láthatólag lakodalmi jellegű. E szlovákoktól eredt szokás kint rekedt ugyan a tanyai béresek között, de átvették a többi nemzetiségek, így a magyarok is. A közös sors közös kompenzálásának inkább szomorú, mint tréfás formája, pedig a szokás gyakorlói valaha talán annak látták!? Beck Zoltán, a megye eddig szegénynek tűnő szokástcrméséből bőséges szellemi kincseket rakott le a tudomány, a közművelődés asztalára; mások segítségét és eredményeit is felhasználta ugyan, de az érdem vitán felül elsősorban mégis az Övé. Hasonló sok és szép munkát várunk Tőle mindnyájan! JEGYZETEK Kósa László: Néprajzi kutatások Békés megyében 2. Dömötör Tekla: Erscheinungsformen des Chari- Békési Élet 9 (1974) 3. sz. 476-449. Beck Zoltánról vari im ungarischen Sprachgebiet - Acta Ethnograkiilön 484.; munkáit felsorolja: 492. phica 6 (1957), 73-89. és uő magyarul: A színjátszás funkciója falun. Bp. i960. 639