Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

Oláh József: Az akasztó-vésztői uradalmak gazdálkodása a XIX-XX. század fordulóján Budapest, 1975. 283. p. Akadémiai Kiadó (Agrártörténeti Tanulmányok I.) SZABÓ FERENC Hazánk gazdasági eletének hosszú századokon át a mezőgazdaság volt az alapvető, meghatározó szektora. Múltunk tudományos megismerésének így fundamentális feltétele az agrárviszonyok, a mindenkori birtokstruktúra, a termelési szerkezet és színvonal, a mezei gazdálkodást befolyásoló fogyasztási és értékesítési helyzet korszerű feltárása. Mindezekkel egyem angú vizsgálatot kíván a mezőgazdaságból élő népesség összetételének, munkájának, életmódjának, bérezésének pontos és a sokféle árnyalatot hűségesen tükröző rajza. A gazdaságtörténet a magyar históriai irodalomban a marxista szemlélet és módszer általános elfogadása és alkalmazása előtt másod-harmadrangú szerepet kapott. Néhány eléggé elszigetelt - és leginkább a középkort érintő - agrártörténeti vizsgálódást nem számítva, voltaképpen az 1930-1938 között Domanovszky Sándor szerkesztésében megjelent „Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez" című sorozat 14 kötete, a harmincas évek végétől pedig Szabó István és mások munkássága kezdte meg mezőgazdaságunk, agrárviszonyaink múltjának tudományos feltárását, a fennmaradt eredeti forrásokra támaszkodva. Szabó István az európai látókörű szintézis igényével, Domanovszky és tanítványai inkább a minél gazdagabb eredeti adatpublikálás szándékától vezettetve nyúltak a különböző agrártörténeti témákhoz, amikor igen értékes uradalomtörténeti munkákat tettek közzé. A felszabadulás után, az új magyar történetírás megerősödésével, egyre inkább előtérbe került a tőkés korszak, s azon belül a kapitalizálódó nagybirtokok gazdálkodásának, a feudális maradványoknak a behatóbb, tüzetesebb megismertetése. A tőkés agrárfejlődés sokféle ellentmondással teli folyamatának vizsgálatától történészeink a társadalmi változások okaira, a magyar vidék politikai arculatára, a parasztság egyes rétegeinek osztályharcos törekvéseire vonatkozó és alapvető magyarázatokat vártak. A kutatók egész sora foglalkozott és foglalkozik ma is az 1849 utáni uradalmak egyenkénti elemzésével, s egyre többen a paraszti gazdálkodás különböző problémáival. A nagybirtokokról írt feldolgozások közül különösen kiemelkedik Szabad György monnográfiája a tatai és a gesztesi Eszterházy uradalomról, újabban pedig Für Lajos kötete a csákvári uradalomról. Az eddig napvilágot látott gazdálkodástól téneti munkák során végigtekintve eléggé szembetűnő, hogy azok nagy többsége a dunántúli vagy észak-magyarországi nagybirtokokkal és parasztgazdaságokkal foglalkozik. Az alföldi tőkés uradalmakról - kivéve Hanzó Lajosnak a Károlyiakról írt dolgozatát kisebb közléseken kívül semmit sem olvashattunk. A paraszti birtokstruktúra és gazdálkodás kérdései viszont az Alföldön is több vonatkozásban bonckés alá kerültek. A mi vidékünkön elsősorban szintén Hanzó Lajos eredményeire kell utalnunk. Az ő publikációit követően az orosházi, mezőberényi, vésztői monográfiák, az 1970-ben kiadott békéscsabai tanulmánykötet történeti és néprajzi fejezetei, nemkülönben Nagy Gyulának a vásárhelyi puszta hagyományos földművelé634