Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

elől a meg alig megszállt, a feudális alávetettségtől jobbára mentes peremvidékekre (így Békésbe, Biharba, Zarándba is), de főleg az északi területekre. A feudális Magyarország azonban a dukátus révén végül is utolérte a menekülőket, s ezeken a területeken is erőteljes lendületet vett a feudalizáció folyamata. Tehát az európai analóg jelenségekhez hasolóan a dukátus nálunk is elősegítette „a feudális állam megerősítését, bizonyos területek feudalizációját". A XI. századi hercegség másik funkciója már kezdettől fogva: a feudális széttagolódás tendenciáinak képviselete volt. A király és a herceg, a regnum és a dukátus egymás elleni - hol szünetelő, hol pedig véres belháborúkba torkolló-küzdelme jól illusztrálja ezt. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy a dux és a rex, valamint híveik közti harc hevessége mindig az alapvető osztályharc éleződésének mértékétől függött. A küzdelem során a dukátus két ízben is (1060, 1074) a regnum fölé kerekedett. A harmadik nagy, döntő összecsapásból azonban a regnum került ki győztesen: a központi királyi hatalom megerősítésén fáradozó Kálmán 1103 táján felszámolta a királyi korona megszerzésére törekvő Álmos herceg dukátusát. A regnum győzelmében Kálmán személyes érdemei mellett a döntő mozzanat az volt, hogy éppen a dukátus segítségével - a szabad elemeknek László korában történt végleges alávetése, az állami és egyházi szervezet kiépítése következtében - a XI-XII. század fordulójára általánossá váltak és megszilárdultak a feudális viszonyok Magyarországon. Nincs lehetőség a gazdag mondanivalójú könyv akár csak legfontosabb megállapításai mindegyikének jelzésére sem. Csupán utalni szeretnénk arra, hogy a szerző rendkívül világos vonalvezetéssel tárja elénk a XI. század második felében végbe ment ama nagy „társadalmi átrendeződésnek" néhány alapvető mozzanatát, amelynek eredményeképpen kialakult a feudális társadalom alávetett és uralkodó osztálya. A szerző érdemei közé tartozik az is, hogy a nagy horderejű történelmi folyamatok általános tendenciáinak világos gondolatmenetű megrajzolása mellett súlyt helyez a történeti események csaknem képszerű bemutatására is. Nagy szerepet játszik ebben a szerző szakszerű, precíz, de ugyanakkor élvezetesen olvasmányos, gördülékeny stílusa is. Nem szűkölködik a könyv új eredményeket felmutató forráskritikai elemzésekben sem. A szerző ebben a kötetében is tanúbizonyságát adja annak, hogy példás módon tiszteli a forrásokat - a témára vonatkozó teljes forrásanyagot értékesíti-,s messzemenően figyelembe veszi az adatok „teherbírását" is. Kerüli a látványosnak ígérkező, de forrásilag nem indokolt elméleti konstrukciókat, s elveti a mesterkélt, erőszakolt megoldásokat is. Nem spekulál, hanem a marxista történetszemlélet és forráskritika segítségével von le meggyőző következtetéseket. Őszintén felveti a továbbra is nyitva hagyott kérdéseket. Úgy véljük, hogy marxista történetírásunk újabb értékes művel gyarapodott, amely alkalmas arra, hogy a témával kapcsolatban történészeket és régészeket egyaránt megmozgató konstruktív vita alapja legyen. Érdeklődéssel várjuk ennek a vitának az eredményeit is. A mongráfia használatát rövidítések jegyzéke és névmutató könnyíti meg. A külföldi érdeklődők a francia nyelvű résumé segítségével tájékozódhatnak a könyv tartalma felől. 633