Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

jcdt - koncepciót bírálja, amely türk-kazár analógia mintájára már a honfoglalástól kezdve feltételez egy hercegséget, mint amely a „magyarsághoz csatlakozott katonai segédnépek területi szervezete" lett volna, s amelynek élén az Árpád-ház mindenkori trónörököse állt volna. Ez a nézet az így feltételezett hercegséget szorosan összekapcsolja a ténylegesen létezett XI. századi dukátussal. Mindeme véleményekkel szemben a szerző úgy foglal állást - a hazai és nemzetközi szakirodalom eredményeinek figyelembe vételével -, hogy a dukátus mint dinasztikus országfelosztás éppúgy törvényszerű jelenség a korabeli magyar állam fejlődésében, mint a dukátussal azonos európai analóg jelenségek a feudalizálódó, ill. kora feudális - türk múlttal nem rendelkező - európai országokban. A komparatív vizsgálatok alapján kiderül, hogy a dukátusok „a feudalizációs folyamat termékei, az állami integráció kiépülését kísérő jelenségek" az európai típusú feudális államokban, s ezek Európa-szerte a feudalizmussal együtt jelennek meg. A dinasztikus országfelosztásnak, mint a politikai szférában jelentkező állami decentralizációnak, gazdasági alapja a kora feudális társadalomban uralkodó természeti gazdálkodás, amely a gazdaság szférájában jelent izolációt. A kialakuló államterületnek a dinasztia férfitagjai közti megosztása azzal a következménnyel jár, hogy hercegség formájában területi különkormányzat jön létre, amely fennállása alatt államot képez az államban. Ennek a területi részfejedelemségnek kettős funkciója van. A szerzőnek ezzel kapcsolatos fejtegetései könyvének talán legérdekesebb részét alkotják. A dinasztikus országfelosztás egyik funkciója: a feudalizációs folyamat (azaz a feudális társadalom és állam kialakulásának) elősegítése. Nem véletlen, hogy a dukátus mindenütt, ahol csak létrejöttek, az állami integráció perifériáin (az újonnan meghódított, még fejletlen területeken) keletkeztek. A területi részfejedelemségek másik funkciója: a kora feudális széttagolódás tendenciáinak képviselete. Az alakuló feudális arisztokrácia egy része - különböző okoknál fogva - saját gazdasági és politikai hatalma növelése érdekében szembekerül a központi királyi hatalommal. De ez a főúri réteg még gyenge ahhoz (különösen ott, ahol a törzsi-nemzetségi arisztokráciát radikálisan szétverték), hogy önmagában is eredményt tudjon elérni. Ezért a királlyal szemben a herceg palástja mögé bújik. A továbbiakban a szerző azt bizonyítja, hogy a magyarországi hercegség fő jellegzetességei mindenben megegyeznek az európai dukátusok - különösen pedig a cseh részfejedelemség - általános sajátosságaival. A szerző a XIV. századi krónikakompozíció alapján határozottan állást foglal amellett, hogy Magyarországon dinasztián belüli országfelosztás először 1050 táján történt: I. András király és Béla herceg között. Ezt megelőzően az Árpádok legfeljebb csak saját dunántúli törzsi területükön osztoztak meg (Géza és Koppány). A XI. század hazánkban is a feudalizmus kialakulásának és általánossá válásának döntő időszaka. A dukátus nálunk is az állami integráció perifériáin: Bihar, Szabolcs és Nyitra területén, számszerűen az ország egyharmadán jött létre. A dinasztikus országfelosztásnak Magyarországon is kettős funkciója volt. Az első az volt, hogy elősegítse - a király és a herceg sajátos munkamegosztása révén - a peremvidékeken is a feudalizmus térhódítását, ill. teljessé válását. Már létrejöttének időpontja is ezzel függ össze. 1046ban történt meg az utolsó lázadó vezér, a békési Vata leverése. Vata törzsi centruma Békés, szállásterületc pedig a későbbi Békés, Bihar és Zaránd megyék területén lehetett. Csak a „pogánylázadás" felszámolása után indulhatott itt meg a feudális elnyomó apparátus állami és egyházi szerveinek kiépítése. Ezt talán már a király elkezdte, de a feladat teljes elvégzése a duxra várt. Észak-Magyarországon volt a dukátus másik területi központja: Nyitra. A szerző levéltári, dekretális és elbeszélő források, valamint a településtörténet adatai alapján bemutatja, hogy a XI. század második felében, különösen pedig a század hatvanas, hetvenes éveiben kóbor, szökevény és tolvaj elemek - szabadok és szolgák - áradata menekül a feudális osztályrend 632