Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Lajos: A pedgógiai tudat történeti kialakulása - Kemény Gábor művei alapján

Kemény Gábor véleménye szerint a legkülönbözőbb pedagógiai irányok között is van egy közös vonás. Mindegyik érzi a nevelés sorsdöntő fontosságát, és úgy az egyes, mint a közösség szempontjából olyan intenzitással érzi, ahogy ez az érzés az előbbi századokban csak kivételes felelős elméknél jelentkezett. Mindegyik az egyes és a közösség viszonyát kíséreli meg kiegyenlíteni, ha a rendezés módja, amelyet ajánl, esetleg irreális is. Ennek a jövőbenéző, tudatos magatartásnak egyik előfeltétele: számba venni a múlt átmenthető és átmentendő értékeit. Majd arra hívja fel figyelmünket, „ha nekünk Nyugat és Kelet ütközőpontján jó tudni: hogyan alakítottak embert és társadalmat a spártai és athéni eszmények, a hellenisztikus kor vagy a középkor ideáljai, a renaissance vagy a reformáció célkitűzései, az elnyomó vagy felvilágosodott abszolutizmus elgondolásai, a nacionalizmus vagy szocializmus előtérbejutása; - mennyivel égetőbb feleletet kapni arra: vajon a magyar embernevelés munkásai, intézői vagy intézményei mennyi időálló anyagot hordtak össze a magyar szellem időtlen épületéhez". Érdekesen meditál a nevelési eszmény tényezőinek történelmi szerepéről. Intéző, intézmény és teremtő szellem nem esnek mindig egybe, mint ahogyan ez viszonylagosan megtörtént Apáczai (vagy Tessedik) életében. Az intéző többnyire a megállapodott értékeket őrzi, amelyek permanens értékek lehetnek ugyan, de könnyen megfeledkeznek róla, hogy a fejlődés is permanens módon alakítja az új értékeket. Az intézmény könnyen bástyát épít maga köré. S mialatt védi a régi, nemes tradíciókat, ugyanakkor gátat emel az új, teremtő gondolatok előtt. A teremtő szellem viszont nem mindég a nevelő képében jelentkezik, és többnyire nem áll a nevelő vagy tanító intézmények szolgálatában. Mi elmondhatjuk, hogy akik nálunk az ember és társadalomművelés legjobb eszményeit adták, nagyobb részükben nem voltak hivatásos pedagógusok, de valóban mégis a magyar nevelés legteremtőbb értékeit jelentették. 4. Tiszteletre méltó bensőséggel vallja Kemény Gábor, hogy „az új tudományos őszinteség azt kívánja, elsősorban azokról valljunk, akik számunkra is nagy egyéni élményt jelentettek". Ennek jegyében, a magyar pedagógiai tudat kialakulását meghatározó neveléstörténet tapasztalatait úgy ítéli meg, hogy Apáczai, Tessedik és Eötvös óta egy korban sem jelentkezett a nevelésügyben annyi teremtő akarat, mint századunk első évtizedében. Széchenyi és Eötvös még mindig frissen ható kultúrpolitikai elgondolásai és alkotásai, a személyiség megbecsülésének kultusza Schneller István neveléstanában, az iskolaszervezés problémája Kármán életében, a nevelés és szocializmus élesen megvilágított viszonya Imre Sándor könyvében, a kultúrtörténeti szempontok objektív alkalmazása Fináczy Ernő neveléstörténeti munkáiban, a gyermek egyéniségének tudományos kutatása Nagy László életművében - szokatlanul tágították a perspektívát, s nagyra növelték a nevelés iránt érdeklődő laikusok számát. Történelmi korszakok gondosan elemzett tapasztalatai alapján Kemény Gábor állítja, hogy az elméleti és a gyakorlati munka nem mindig párhuzamosan haladtak, sőt ellenkezőleg: a gyakorlat nemegyszer eltér a tiszta elméleti megfogalmazástól. Ez bizonyára nem kizárólagos magyar jelenség. A napi használatra készült elméletek ugyanis hamar szétpattannak, mert az iskolai és a társadalmi eredmények megmutatják, mi az értékes és mi a súlytalan gondolat. 5. Kemény Gábor a haladó magyar pedagógia kezdetét - mint erre már utaltunk - Apáczaitól számítja. Apáczait életküzdelmei paradigmatikus esetnek állítják oda a magyar nevelés kezdetére. Életében, munkásságában sűrített példáját jeleníti meg a részleteiben annyiszor megismétlődő magyar sorsnak. Kezdetről - írja Kemény Gábor - addig, amíg valaki egész személyében helytállva tudatosan nem fogalmazza meg a teendőket, beszélni nem lehet. Ha magunkat a nyugat-európai népekkel hasonlítjuk össze, nálunk későn jelent meg tudatos nagyságában a pedagógiai géniusz. De attól kezdve, hogy megjelent, minden nevelési törekvésünket annak szelleme hatja át. Ettől kezdve törekvéseknek és személyeknek mértékül szolgál: milyen tudatosan képviselik, milyen sikerrel vitték végbe a magyar nevelésnek Apáczai által megfogalmazott célkitűzéseit. 618