Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Lajos: A pedgógiai tudat történeti kialakulása - Kemény Gábor művei alapján

III. 1. Ennek a hangsúlyos kezdetnek méltó folytatója Kemény Gábor szerint Tessedik Sámuel. Az a Tessedik (1742-1820), aki valóban tudatosan képviselte és sikeres pedagógiaididaktikai kísérletekkel bizonyította a magyar nép nevelésének Apáczai és Comenius által körvonalazott, de polgárosuló kora igényeihez alkalmazott munkára nevelő iskolája és a gyakorlati szakoktatás célkitűzéseit. Kemény Gábor önálló tanulmányban dolgozza fel Tessedik életét, - aki egyébként azt az épületet emelte Szarvason 1791-ben, és abban is lakott, amelyben Kemény Gábor gimnáziumi tanulmányait folytatta. 1936-ban: A nemzetnevelő Tessedikről, 1938-ban: A kultúrpolitikus Tessedikről ír. Ugyanekkor közli Tessedik Tanításai tervezetét, a Tizenkét paragrafus a magyar tanügyről című Tessedik-írásokat, valamint Tessediknek rokonához, a jakobinus Hajnóczy Józsefhez írott leveleit. A Szarvasi Közlönyben szintén 1938-ban (III. 27.) tesz közzé felhívást: Állítsunk szobrot Tessediknek! címmel - Szarvason. S a szobor, aktív közreműködésének eredményeként négy év múlva (1942), Tessedik születésének 200. évfordulójára el is készült. Tessedikre nemcsak neveléstörténeti tanulmányaiban - ahol főként haladó társadalomszemléletét és munkaiskoláját emeli ki -, hanem írásaiban is hivatkozik. Az új pedagógia körvonalai (1932) címűben Tessedik Sámuel „racionális módszerrel dolgozó szarvasi földművesiskoláját" mutatja be. A pozsonyi Krammer Jenőtől Tessedik-tanulmány írását sürgeti (1934. IV. 15.). Egyben felajánlja neki Tessedik önéletrajzának kivonatát, - melynek eredeti példánya jelenleg a Békés Megyei Levéltárban van -, mert az akkor nála lévő eredeti kéziratos, archív értékű dokumentumot „postán nem meri elküldeni". (Kemény Gábor válogatott pedagógiai művei. Bp., 1966. 341. old.) 2. Kemény Gábor Tessedik munkásságának helyes értékeléséhez - a meglehetősen kiterjedt Tessedik-irodalom ellenére is - mind ez ideig talán legreálisabban közelít. Bizonyára nem véletlen, hogy a harmincas évek második felében jelent meg legkarakterisztikusabb Tessedik-tanulmánya: Jegyzetek a kultúrpolitikus Tessedikről (1938). A magyar szellemi és politikai élet „elsekélyesedésének" növekedésekor idézi fel, a kétszeresen elnyomott magyar nép érdekeiért bátran kiálló, a gazdasági és szellemi gyarmatosítás ellen tettekkel munkálkodó Tessedik hagyományait. S míg korábbi életrajzírói egyoldalúan csak gazdasági reformtörekvéseit említik (azt sem tudományos összefüggéseiben) s elhallgatják Tessedik haladó társadalompolitikai szemléletét (pl. a gyarmatosító iparpolitika bírálata, a parasztság feudális kötelmeinek elítélése, a naturális járadékformák elleni küzdelem, a parasztság politikai jogai és földtulajdona biztosításának sürgetése, a szegényparasztságot „kiszipolyozó vámpírok és despoták" megvetése, a nők társadalmi egyenjogúságának hangoztatása stb.). Kemény Gábor igyekszik viszonylag teljes képet adni Tessedik munkásságáról. Méltó helyre állítja őt művelődéstörténetünkben. Azt írja (1938), Tessedikről, mint gazdasági reformerről szoktak megemlékezni. Szerinte: ez ugyan igaz, de nem felel meg a teljes valóságnak. Tessedik nemcsak gazdasági újítások által szerzett nagy érdemeket, de fennmaradt írásai bizonyítják szociológiai tájékozottságát, pedagógiai és kultúrpolitikai elgondolásának eredetiségét. Termékeny szociológiai szempontjait láthatjuk a Szarvasi Nevezetességek érdekes adataiban, s a hozzájuk fűzött okos megjegyzésekben". Hogy Tessediknek milyen érzéke volt a pedagógia részletkérdéseihez, és az egységes öntudatos magyar kultúrpolitikához, arról Tessedik tanügyi javaslatai tanúskodnak. S hogy egy elhagyott községben is mennyire megőrizte és tágította látókörét, s még a legnyomasztóbb légkörben is mennyire sub specie aeternitatis végezte munkáját, azt élénken tükrözik a Hajnóczyhoz írt levelei. Kemény Gábor szerint Tessedikre is illik, hogy a nagy emberek szellemi élete és alkotó munkája teljesen egybeforr: alig lehet őket szétválasztani. A munka és az életnek ez a teljes egybeforrása magyarázta meg a pedagógia legbensőbb lényegét. Az élet és a munka egybe619