Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Lajos: A pedgógiai tudat történeti kialakulása - Kemény Gábor művei alapján

A pedagógiai tudat történeti kialakulása Kemény Gábor művei alapján TÓTH LAJOS I. A haladó történelmi személyiségek valóságos életét a becses emlék, - emléket a gondos hagyományápolás váltja fel. Dr. Kemény Gábor (1883-1948) - az ellenforradalmi rendszer kemény bírálójának, a művelődési szabadság következetes harcosának, a szocialista iskolarendszer egyik kialakítójának - élete: az idősebb pedagógus nemzedék számára még valóságcsillogású emlék, a fiatalabbaknak pedig már útkereső-útmutató hagyomány. A megbecsülés és elismerés egyre fokozódó fénnyel árad feléje a felszabadulás után, illetve az 1948. május 15-én bekövetkező halálát követő 25 év alatt. Elete utolsó évtizede történelmünk legmozgalmasabb korára esett. Mégis világosan látta, tudta helyét népünk történelmi sorsfordulójának útkereszteződésében. Társadalmunk forradalmi átalakulásának hullámverései nem ingatták meg. Szilárd elvi talajon állt; a marxista párt politikáját követte; a magyar szocialista művelődéspolitika megalapozását egyengette. Békés megyéhez elsősorban szarvasi és békéscsabai kapcsolatok kötik Kemény Gábort. Szarvason született. (1883. VI. 1.) Itt járt gimnáziumba is. A szarvasi élmények hatása élete végéig elkísérte. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Kolozsváron végezte. Egy évig Párizsban a Sorbonne hallgatója. 1906-ban szerez bölcsészdoktori oklevelet. Egy évi soproni nevelősködés után tíz évig (1908-1918) a tordai gimnázium tanára. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején Torda-Aranyos megye főispánja. 1920-tól a békéscsabai gimnázium tanára. (Itteni tevékenységéhez fűződik a „kertiskola" mozgalom kezdeményezése.) 1922-ben baloldali magatartása és szembetegsége miatt - kénytelen lemondani állásáról. Ettől kezdve főleg Pesten él. Pedagógiai, művelődéspolitikai tárgyú írásaiban bírálja a polgári, ellenforradalmi kultúrpolitikát. Halálakor a Szabad Nép (1948. V. 19.) méltó értékeléssel foglalja össze érdemeit: „Igazi nevelő és tudós volt, aki sokfelé ágazó munkásságában az őszinte humanizmus és a szocialista társadalom megvalósulásának gondolatát igyekezett kifejteni. A valódi értékeket kereste és tisztelte. A kultúra számára nem a kivételezett társadalmi osztályok, hanem az egész dolgozó emberiség közös kincsét jelentette... Igen széleskörű tudását latin, görög, francia irodalmi és bölcsészeti tanulmányokra építette. Ezeken edződött meg szellemének frissessége, európaisága. Mentes volt társadalmi előítéletektől. Tudományosan vizsgálta a társadalom életének törvényszerűségeit, éppen ezért kommunista volt. 1920 óta vett részt a munkásmozgalomban, és az ott nyert tapasztalatait, valamint marxista-leninista ismereteit igyekezett érvényesíteni... felfogásában." Életműve valóban korszakok összekapcsolója. Gazdag munkássága felöleli a távoli múlt haladó pedagógiai hagyományait is, hogy a küzdelmes történelmi korszakokon átgázolva, átmentse azokat nekünk, az utókornak. Korunk szocialista pedagógiai közélete ezért áldoz kegyelettel emlékének. A megemlékezés jelesebb állomásai halálának évfordulói. A tizediket (1958) az MTA Pedagógiai Bizottságának ülése; halálának 15. évfordulóját (1963) MTA PB Neveléstörténeti Albizottságának Szarvasra kihelyezett emlékülése fémjelezte; amikor is volt gimná615