Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Lajos: A pedgógiai tudat történeti kialakulása - Kemény Gábor művei alapján

ziumának falán Kemény Gábor emléktábláját is leleplezték, a nagy szellemi ős, Tessedik Sámuel szobrának szomszédságában. A 20. évfordulóját (1968) a Pedagógus Szakszervezet és a Magyar Pedagógiai Társaság budapesti rendezvényei, - eltávozásának negyedszázados emlékülését és születésének 90. évfordulóját - a MPT Szeged-Csongrád megyei Tagozatának és Szarvas város (1973) ünnepi megemlékezései tették emlékezetessé. II. 1. Sokoldalú munkásságának összefoglaló értékelésére egyetlen rövid tanulmány nem elégséges. A tanulságos életmű feltárásával foglalkozó kutatók, írók is néhány sajátosabb vonását emelik ki. Mi most elsősorban a magyar pedagógiai tudat történeti kialakulásával kapcsolatos gondolataival foglalkozunk. Tulajdonképpeni témánk fejtegetése előtt azonban interpretátoraink egy-egy jellemző megállapításával hozzuk emberközelségbc Kemény Gábort, a pedagógust, más-más szögből pillantva gazdag életművének körképére. Az előbb Alexits György nekrológjának tükrében tekinthettük meg szellemi portréját. Az ifjúkori barát és későbbi munkatárs (a ma már nagyon beteg, agg) Nádor Jenő szerint (1958): „Kemény Gábor a pedagógia egyik vezéralakja lett... Hiszen hol lehet értékesebb a tudásbeli sokoldalúság, mint a nevelői pályán?... Minden emberi érték legnagyobbikának, a szeretetnek volt tanára, szószólója és képviselője". Kiss Árpád, Kemény Gábor munkássága közvetlen ismerőjének meleg hangú jellemzése szerint (1958): Eligazító gondolkodása „a jó megoldást, az emberséges magatartást és cselekedetet kereste és találta meg azok között a sokszor embertelen körülmények között, amelyekben élete nagy része eltelt... Egy hosszú pedagógus élet minden alkalmát arra használta fel, hogy az új életre kinyíló emberi tudat fénylő szemében benne ragyogjon az ész világossága, a szív minden melegével és szépségével együtt". Köte Sándor (1963) objektív megállapításai alapján arról az oldaláról mutatjuk be Kemény Gábort, hogy „a legnagyobb nehézségek között is töretlenül hitt az emberben, s mint pedagógus, mindig azért dolgozott, hogy az iskolából olyan szabad emberek kerüljenek ki, akik képesek az emberhez méltó társadalmi rend megteremtésére. Pályája kezdetén eljegyezte magát a haladó társadalmi mozgalmakkal. Eszmei-politikai fejlődésében a polgári radikalizmus eszmevilágából eljutott a marxizmushoz, s a két világháború közötti időszakban a művelődési szabadságért folytatott küzdelem egyik kiemelkedő alakja lett. A felszabadulás után pedig az első sorban küzdött az új társadalmi rend győzelméért, az új köznevelési rendszer megteremtéséért". Hegedűs András (1969) Kemény Gábor széles horizontú távlatait felmérve többek között mint szociológust, irodalomkritikust, és mint internacionalista politikust méltatja: „Kemény Gábort marxista eszmeisége nemcsak a Horthy-korszak társadalmi, tudományos, ideológiai, művészeti világában igazította el, hanem külföldi tájékozódásakor is a legmagasabb csúcsra juttatta fel. A Duna menti népekkel való összefogásának, a Szovjetunió társadalmi, szociális, kulturális törekvései megismerésének és helyes értékelésének gondolatát hangoztatta. Ezzel nemcsak elvetette a Horthy-korszak törekvéseit, hanem ezekkel szemben népe számára az egyetlen és legjobb út távlatait villantotta fel". Kemény Gábor tehát a filozofáló, pedagógus, didaktikus, a marxista szemléletű politikus, író és szociológus szerepében tűnik fel előttünk. De mindvégig alapvető tulajdonsága a kutató, elemző, összehasonlító dialektikus módszer; a múlt jelen és a jövő szintézisében gondolkodó filozopter. A munkásságát szintén nagyra tartó Jausz Béla (1963), mint az „elsekélyesedett idők maradi pedagógiájának merész bírálóját és új ösvényének jelölőjét" üdvözli; Kemény Gábor aforizmává érett tanításait (1946) idézi (1963): „A jövőt csak a múlt igazi értékére lehet felépíteni . 616