Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bán István: Kevermesi hadinapló az első világháborúból (Közreadja: Pünkösti Árpád)

Kevermesi hadinapló az első világháborúból A múlt esztendő végén ünnepelte házasságkötésének 75. évfordulóját Kevermesen Bán István. Beszélgetésünk során előkerült néhány fénykép es egy kemény táblás füzetecske, benne az „1915 és 1916 háború alatti években leírt imádságaim", és egy rövid, naplószerű feljegyzés. A ma is eleven eszű Bán István jó tükröt tart a fél évszázados véres eseménynek, bár soraiból, egyéni szerencséje folytán, inkább a háború „családias" volta, mint kegyetlensége érződik, és tudatlan kritika a monarchia nemzetiségi politikájáról. A számos imádságból néhányat bemutatunk a szöveg közé illesztve, annak illusztrálására, hogy az egyház miként vélekedett a népirtásról, hogy a hódító háborúban hadbaszállt az isten is, az osztrák-magyar monarchia harcias istene. A közlésnél megőriztük Bán István eredeti írásmódját, mindazon esetekben, amikor az valamilyen szempontból jellemző. Nyilvánvaló helyesírási hibáit kijavítottuk, s a többször mondatokra sem bontott szöveget mondatokra tördeltük. A hadba levő katona reggeli imája. Isten! én Istenem vagy te jó reggel kereslek téged, téged szomjúhoz lelkem. Jó reggel kereslek téged gondviselő Istenem itt a szenvedésnek helyén a véráztatott földön, melyet templomá szentelt számomra a te Atyai szereteted és gondviselő jóságod. Mikor hozzád imádkozom, úgy érzem, hogy eltűnik előttem minden ami földi, eltűnik előttem a csatazaj, a sebesültekjajja, a haldoklók sóhaja, a sok új sír halom melyek annyi elesett bajtársam porrészeit fedik. Eltűnik minden! a borzalom eltakarja őket. Az a fényes felhő melyben üdvözítőmet az értem is szenvedőt hozzám térni látom és a te örök szereteted érzem, óh légy áldott azért a boldogító érzésért jó Atyám... Ámen * 1914. július 26. Általános mozgósítás 26-án 42 évesig, tehát nekem is be kellett vonulnom 27-én Gyulára, be is osztottak a 2-dik menet zászlóaljhoz. Voltunk Kevermesiek iB-an. Fodor Józseftől haza küldtem a saját ruhám. O akkor megszabadult és hazajött, én pedig szereltem fel a menetbe. Czivil háznál kaptuk a szürke ruhát. Más már akkor meg volt minden készen a menetre. Nagy szomorúan indultunk el a szürke ruhával, és ekkor jött hozzánk a beosztott orvos is, ott az ablak alatt meg is tartotta a szem vizsgát szakaszok szerint sor rendbe. Mikor én rám került a sor, engem meg kérdez, nem én vagyok-e Bán István Kevermesről. Igenis én vagyok, feleltem neki, de még akkor nem ismertem meg, hogy ki lehet ez az orvos, és kérdi tőlem lassan: Nem szeretne haza menni ? Dehogy nem, doktor úr, hisz öt gyermekem van odahaza. Csend, elég, annyit még súgott és odament az asztalhoz. Ott ült egy hadnagy, ott vol606