Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy György: Az 1974. évi körösi árvíz

A lefolyásra kerülő csapadék mértékét főleg a vizsgált szelvény feletti vízgyűjtő terület átlagos magasságának és a vízgyűjtő kiterjedésének a viszonya határozza meg. Ennek figyelembevételével az ehhez tartozó maximális lefolyó víztömeget a határszelvényekben a Fehér-, Fekete- és Sebes-Körösnél 175-175 millió m

3, míg a Beretytyónál 60 millió m

3-nek találták. A megmért lefolyó víztömeg átlaga egy-egy vizes időszak alatt folyónként 500-600 millió m

3. A Berettyónál pedig 200 millió m

3. Altalános tapasztalat, hogy a Körösök évi átlagos víztömege, mely 2,5 milliárd m

3, zömében a kora tavaszi II—IV., Ill—VI. hónapokban folyik le, s utána a folyók csaknem kiszáradnak. Nem véletlen tehát, hogy a Körösök árvízi szabályozásának igénye csaknem 200 éves múltra tekint vissza. A Körösök hegyvidékéről érkező vízfolyások tehát igen szélsőséges mennyiségű víztömegeket szállítanak. A természetes minimális vízhozamok másodpercenként 1 m

3 körüliek. Az észlelt max. vízhozamok: a Fehér-Körösnél 580 m

3 másodpercenként a Fekete-Körösnél 630 m

3 másodpercenként Sebes-Körösnél 820 m

3 másodpercenként Berettyónál 320 m

3 másodpercenként A vízgyűjtők elemei és a csapadékviszonyok alapján számítva azonban ezeknél 20%-kal magasabb vízhozamok is előfordulhatnak. Árvizek lejolyása a szabályozási munkák előtt Az árvízi szabályozást megelőző korszakban a hegyvidékre hulló csapadék, vagy olvadó hólé az Alföldre zúdulva elárasztotta a Kisjenő-Körösszakál és a Tisza közti térséget. A tiszai lapály ugyanis igen kis esésű, s ezért a Körösök nem bírtak maguknak oly medret vájni, melyben a nagy vízhozamok is elférjenek. A Körösöket ebben megakadályozta az a körülmény is, hogy a Duna visszaduzzasztó hatással volt a Tiszára egészen Csongrádig, a Tisza nagyvizei pedig Békésig duzasztottak vissza. Egy-egy árhullám levonulása 5-6 hónapig is eltartott. Ha pedig csapadékosabb volt az időjárás, így az említett térség egész évre víz alá került. Árvízi szabályozás Az árvízi szabályozás során a folyók kanyarulatait jórészt átvágták, összesen 266 db-ot, s ezzel hosszukat 1/

3-dal lerövidítették. A megrövidített folyók két oldalán árvédelmi töltéseket építettek, az alföldi szakaszon teljes hosszukban. Ezzel sikerült elérni, hogy a Körös árhullámainak levonulása ugyan meggyorsult, de az árvízszintek ugyanakkor felmelkedtek. A munkát a XIX. század elején kezdték, és 1895-ben vonult le az első olyan jelentős árhullám, mely töltésszakadást nem okozott. Az alföldi nagyvízi szabályozással párhuzamosan a hegyvidék, valamint az Alföld pereme azonban jórészt ősi állapotban maradtak, s ott szabályozási munkákat nem végeztek. A szabályozások révén kialakult az árhullámok levonulásának olyan rendje, 535