Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Perneki Mihály: Mezőhegyes eszmei községgé alakulásának történeti körülményei

mondta: „a községi szervezetnek az a települési feltétele, hogy legalább 50 állandóan megtelepült családból (300 lélek) kell állnia. A politikailag meghatározott minimális népesség alatt álló településnek tehát egyúttal földrajzi követelménye is, hogy önállóságukat elveszítvén, más község szervezetébe olvadjanak bele. A településnek ugyanis hogy községgé legyen földrajzi feltétele is a községi szervezet. A községi szervezet feltételeit viszont a politikai viszonyok határozzák meg. Az idézett törvényt azonban nem ruházták fel visszaható erővel s így még mindig hiányzott a minden kétséget kizáró törvényes rendelkezés az időközben az önálló pusztákból létesült, a községi autonómia kellékeinek teljes híjával levő, látszatéletet élő s éppen ezért eszmei községeknek nevezett alakulatok megszüntetésére. A törvényeink által ilyenképpen nyitvahagyott réseket használták fel az érdekeltek az eszmei vagy uradalmi községek létesítésére, vagyis az önálló pusztáknak más, leplezett formában való további fenntartására. Hogy ez miképpen ment végbe, nem tudjuk. Valószínű, hogy némelyik önálló puszta már az 1871. évi törvény előtt községi szervezetet vett fel. Az uradalmi községek vagy egy nagyobb önálló pusztából (pl. Kisszállás, Pusztavacs), vagy több szomszédos önálló pusztának egy község szervezetébe való összevonásából keletkeztek. Egyes nagyobb uradalmi községek a puszták sorát olvasztották magukba. így Nagymágocs 7, Sövényháza 16, Derekegyháza 7, Űjdombovár 12, Majsamiklósvár 18, Dőrypatlan 10 volt önálló pusztából létesült.

1

0 Hogy a nagybirtokos köröknek mily nagy volt a hatalma, mutatja az a megdöbbentő tény, hogy az uradalmi községek terjeszkedésükben nemcsak a szomszédos parasztközségek érdekeire, a szociális szempontokra, de a legelemibb közigazgatási érdekekre sem voltak tekintettel. A Dél-Tiszántúl területén több helyen alakultak eszmei községek: Csongrád vármegyében Derekegyháza és Nagymágocs a Károlyi grófok birtokán, Sövényháza a Pallavicini hitbizomány területén, Magyartés és Fábiánsebestyén önálló pusztaként alakultak községgé; Békés megyében Gerlapóstelek a Wenckheim grófok birtokán, és Csanád megyében Mezőhegyes az állam birtokán. Mezőhegyes eszmei községgé válása elválaszthatatlan attól, hogy a bécsi udvar 1785-ben állami ménesintézetet létesített a mezőhegyesi pusztán. Ezért röviden vázoljuk az állami ménesintézet létesítésétől 1872-ig terjedő időszak birtokigazgatási és közigazgatási rendszerét. A Mezőhegyesi Állami Ménesintézet igazgatása 1785-től 1867-ig közvetlenül Bécsből történt. Katonai és személyi ügyekben közvetlen a Bécsben székelő fő hadi tanács (Hof-kriegsrath) alá tartozott, illetve az ennek alárendelt budai főhadparancsnokság (Budai Hadi Iroda) felügyelete alá tartozott, ahová számadásait is évenként felterjesztette. Ellenőrző közegül a budai főhadparancsnokság által egy hadbiztos (Feld-kriegs-Commissär) volt Mezőhegyesre kirendelve, aki az összes ügykezelésbe betekintéssel bírt, a fölterjesztéseket és számadásokat megvizsgálhatta és meghatározott esetekre nézve vétójoggal élhetett. A tenyészirány és egyáltalán a tenyésztés körébe vágó mindennemű ügyek feletti felügyeletet a Bécsben székelő ménes és pótlóvazási felügyelőség (Gestüts- und Remontirungs-Inspektion) gyakorolta, melynek vezetője a lótenyésztési ügyeket illetően egész önállóan működött, s ezirányú intézkedéseiről csupán az uralkodónak, illetve a hadi irodának tartozott felelősséggel. Az 1867-es kiegyezéssel ez a helyzet teljesen megváltozott. A magyar állam átvette az osztrák hadügyminisztériumtól az állami ménesbirtokokat és irányításukat 416