Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Ambrus: Adatok a szeghalmi járás területének XVI. századi történetéhez

Ezen a 145-150 km

2-nyi területen a XIX. század második felében három tájegységet különböztettek meg. 1. „Övári Rétség" volt a neve a Körösladánytól Vésztő felé a Hármas-, és a Kettős-Körös között elterülő résznek egészen Okány és Doboz környékéig. 2. „Sebes-Körös-Sárrétje"-nek nevezték Körösnagyharsánytól Szeghalom határán és környékén elterülő, erekkel és tavakkal bővelkedő mocsaras részt, melynek nagyobbik fele Bihar megyéhez tartozott. 3. A „Berettyó-Sárréttye" Bakonszegtől Bucsáig magába foglalta Füzesgyarmat határát, de nagyobbik része szintén Bihar megye területén feküdt.

1 Ezen - a XIX. században is meglehetősen mocsaras, lápos, nádat termő - területen a középkorban 38 kisebb-nagyobb lakott helység állott.

2 A XVI. század második felére azonban ezeknek több mint egyharmada lakatlanná lett. A pusztulást, a helységek elhagyását részben már a XV. században megkezdődött természetes településkoncentrálódás, részben a török háborúk pusztítása okozta. A lakatlanna lett helységek határa a szomszédos helységek határába olvadt. 1560-1590 között területükön a következő 23 lakott hely állott: S'unasziget, Torda, Kér sziget, Károly, Bala, Pázmány, Balkány, Gyarmat, Szeghalom, Ecseg, Körösladány, Ványa, Nagyharang, Cséfány Bucsa, Peterd. Ez a 16 helység Bihar megyéhez tartozott és a Rétközi járás (Districtu< Reetthkeöz) Rétköznek nevezték akkor megyénk, Biharhoz tartozó keleti részét a Berettyó és Sebes-Körös vidékét. Ez volt a megye vízben leggazdagabb tájegysége. A másik 7 helység: Mágor, Környe, Fás, Méhes, Vésztő, Németi, Sima, ebben az időben is Békés megyéhez tartozott és a Gyulához adózó falvak között szolgáltatták be a tizedet és a kilencedet. 398 A szeghalmi járás területe a középkorban