Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Ambrus: Adatok a szeghalmi járás területének XVI. századi történetéhez

Mivel a vizsgált területen levő helységek időszakunkban különböző közigazgatási egységben éltek, így forrásaink is - a XVI. század második felén belül - különböző időpontokból valók. Ezért - a forrásaink adta lehetőség és kényszerűség szerint a továbbiakban vizsgálódásainkat két különböző időmetszetben végezzük. A Békés megye fennhatósága alatt állott terület 7 helységére és jobbágyaira nézve 1559-1564 közötti, a Bihar megyéhez tartozó terület 16 falujára nézve 1567-1599 közötti idő­ből rendelkezünk forrásokkal. 2. A népesség alakulása A rendelkezésünkre álló források alapján először is azt vizsgáljuk, illetve próbál­juk megállapítani, hogy időszakunkban a XVI. század második felében mennyien élhettek a mostani szeghalmi járás területén. A népességszám megállapításához nagy segítséget adnak a falvak adózó családfőinek állami, egyházi és földesúri terheit rögzítő, tehát az adó szempontjából készült névsorok. Ezekben az adóösszeírásokban előttünk áll a területünkön elhelyezkedő helységek nagyságrendje, megállapíthatóvá válik az adózó családfők száma és felvilágosítást kapunk a népesség társadalmi meg­oszlására vonatkozóan is. A népesség vizsgálatára alkalmas első forráscsoport a kincstári adó kivetésének alapjául szolgáló portális összeírás (conscriptiones porta­rum) másnéven dica. Területünkön részben a Bihar megyei, részben a Békés megyei adórovók jegyzékeiben találhatunk adatokat. Másik rendelkezésünkre álló forrás­csoport a dézstna-, vagy tizedjegyzék (regesta decimarum). Harmadikként - néhány évre vonatkozóan - használtuk a török kincstári adójegyzék (defter) területünkre vonatkozó részét is. A három forrás, illetve ezek adatainak összevetése adhatna megközelítő eredményt a terület népességére vonatkozóan. Forrásaink adatainak összevetésénél a problémát az okozza, hogy egy meghatározott esztendőre nézve nin­csen adatunk csak néhány helységre vonatkozóan. Ezért csak 5-10 éves időhatárokon belül tudunk összehasonlításokat végezni. A túloldali táblázatból meglehetősen változatos kép bontakozik ki. 1552-ben az összes porták száma 259 volt. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Kérszi­get, Ecseg, Peterd helységek ez évbeli adatai ismeretlenek. Sima és Kisharang lakosai ebben az időben kisnemesek voltak, akiket nem vettek be az adójegyzékbe. Nagy­harang és Simasziget pedig ekkor lakatlanul állottak. A kép teljességére azt is meg kell említenünk, hogy Körösladány, Pázmány, Füzesgyarmat és Bucsa helységekkel kapcsolatban - bár a portaszámokat bejegyezték - az a megjegyzés áll a dicajegy­zékben „Alii vero coloni sunt pauperos ac domus desertae secundum iuramentum iudicum . ." Bár tudjuk, hogy a portaszámok magukban nem alkalmasak arra, hogy belőlük a családfők számát meghatározzuk, hiszen egy portán lakó családok száma ismeretlen. Több család lakott együtt, vagyis a porta a rajta lakókkal és a lakók által munkált földterülettel együtt gazdasági egységet, meghatározott termelő erőt jelentett. Az általánosan szokásban levő Acsády-féle számítás szerint egy portára 4 családot, családonként 5 főt feltételezve, hozzávetőlegesen megállapíthatjuk, hogy 1552-ben a mostani szeghalmi járás területén több mint 5000 lélekkel számolhatunk. Ha Sima és Kisharang egy telkes nemeseit és a három ismeretlen portaszámú köz­ség lakosait is hozzászámítjuk, a népességszámot 5500 főre kerekíthetjük. Amint a táblázatból is kitűnik, az 1552-es összeírás alkalmával helységeinknek 10%-a pusztán, lakatlanul állott, további 20%-ban pedig a parasztok mind szegé­399

Next

/
Oldalképek
Tartalom