Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Benda Kálmán-Wellmann Imre: Emlékezés Szarvason dr. Hanzó Lajosra, halála 10. évfordulóján

alapozása. Annál is inkább, mert középkori tanulmányai után, melyekre őt professzora ösztönözte, most már maga kívánta megválasztani kutatómunkájának területét. Érett megfontolással ismerte föl, hogy a távolabbi múlt helyett, mely felé korábban előszeretettel fordultak történetíróink, a jóval kevésbé feltárt s a ma problémáihoz közelebb álló korszakok: a XVIII. és a XIX. század kutatása ígér leggyümölcsözőbb eredményt. S a másik, ezzel összefüggő s legalább akkora jelentőségű fordulat: Hanzó Lajos, a Viharsarok szülötte előtt világossá vált, hogy ennek a tájnak történetét kutatva töltheti be leghasznosabb történetírói hivatását. Még pedig úgy, hogy vizsgálódásait nem a politika felszínen zajló hullámaira, hanem a nép gazdasági-társadalmi életének a mélyben munkálkodó áramára összpontosítja. Erre ösztönözték származása s gyerekkori élményei is. Szülőfaluja: Nagybánhegyes eredetileg puszta volt, ahova föld nélkül maradt szegény emberek verődtek össze, úgy alakult azután néhány évvel a jobbágyfelszabadítás előtt telepítvényes községgé. Apja napszámosgyerekből lett falusi tanító, ő maga első iskolai éveit József főherceg uradalmi cselédeinek gyermekei között töltötte. Korán megismerkedett tehát az élet nehéz oldalával, a szegény ember gondjaival és kiszolgáltatottságával. Ezek a fogékony ifjú lélekbe beivódott sivár képek egész életre szólóan meghatározták, hogy annak feltárására szentelje tudós fölkészültségét és erejét, ami a nép hétköznapjainak életét betöltötte. így nyugodott Hanzó Lajos további tudományos munkássága három egybefonódó összetevőnek szilárd pillérein. Az egyik: időben a bomlásnak induló feudalizmus és a bontakozó kapitalizmus idejének vizsgálata. A másik: térben a helytörténeti megalapozás, a dél-alföldi tájnak, közelebbről Békés megyének kutatása. A harmadik: téma tekintetében a nép életének, a gazdasági-társadalmi fejlődésnek feltárása. Hogy milyen tudatos választás volt ez részéről, világosan kitűnik abból a dolgozatából, melyben Békés megye történetének levéltári forrásaival ismertette meg az olvasót. Túl a benne közölt gazdag ismeretanyagon, három vonatkozásban is tanulságos cikk ez. Egyrészt ismét rávilágít tudományos munkásságának szolid megalapozottságára: az elérhető írott források teljes számbavételére építi kutatásait. Maga ugyan, egyéniségére jellemző módon, csupán a megye történetére vonatkozó levéltári anyag áttekintésének szerény kísérletéről beszél; ám hogy nem futó, nem felületes szemrevétellel van dolgunk, hanem mélyreható tanulmányozásról, beszédesen bizonyítják a száraznak látszó forrásismertetést mintegy megelevenítő szemelvények. Másrészt ezek az eredeti forrásokból merített s mintegy ízelítőül adott idézetek és szövegismertetések a jó pedagógusról tanúskodnak, ki másokat is rá akar bírni, vezetni és nevelni szűkebb hazájának helytörténeti kutatására. S teszi ezt nemcsak úgy, hogy teljes igényű tájékoztatás keretében a kiinduló alapokat készen nyújtja, hanem egyszersmind egész önzetlenséggel, a maga ismereteinek, tapasztalatainak nyíltszívű átadásával. Harmadrészt, a helytörténeti kutatások jelentőségét érzékeltetve, világosan utal azok említett, a maga programadó állásfoglalásának megfelelő hármas összetevőjére. Leszögezi, hogy a helytörténeti kutatások jelentősége egyre fokozódik. A történettudomány ugyanis csak úgy fejlődhet tovább, ha bőséges és részletekbe menő gazdaság- és társadalomtörténeti adatok állnak rendelkezésére. Ezeket pedig a helytörténeti kutatás tárja fel. Hanzó Lajos az olyan helytörténetírásért száll síkra, mely új forrásokra épít, szakít a korábbi közigazgatási szemlélettel, s helyettük a gazdasági-társadalmi folyamatokra összpontosítja figyelmét, súlyponttal a XVIII-XX. századon. Ez az állás392