Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Benda Kálmán-Wellmann Imre: Emlékezés Szarvason dr. Hanzó Lajosra, halála 10. évfordulóján

Sámuelről készített kisebb-nagyobb írásaid fontos hozzájárulások a magyar parasztság nagy tanítójának megismeréséhez és történelmi megítéléséhez. Vajda Péterről írott monográfiád elsőizben rajzol teljes képet a reformkori magyar tudomány, irodalom és nevelés eme nagy alakjáról. A szegény parasztság mozgalmait, a Békés megyei mezőgazdaság és ipar 18-19. századi fejlődését vizsgáló tanulmányaid, mind komoly hozzájárulás múltunk egy-egy darabjának jobb megismeréséhez. Ugyanakkor a helytörténeti kutatások kérdéseiről írott dolgozat kitűnő módszertani útbaigazítás és tájékoztatás. Tanári és tudományos munkásságod a legszorosabban összefüggött, - együtt érte az elimerés is, előbb a Népköztársasági Érdemrend bronz fokozata, majd 1955-ben a Kossuth-díj. Utolsó éveidben a tanítás és a tudományos kutatás mellett egyre jobban előtérbe nyomult munkádban a szervezés is. A vidéki tudományos élet kibontakoztatása, fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseid mellett aktív részese voltál az országos munkának is. Tagja voltál az MTA neveléstörténeti albizottságának, a felsőoktatási-, illetve a középiskolai főosztályok mellett szervezett történeti és módszertani bizottságoknak; alelnöke a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos történelmi választmányának; és igazgatóválasztmányi tagja a Magyar Történelmi Társulatnak. Közel félszáz tudományos publikáció elkészítése, az állandó oktató és szervező munka minden idődet igénybe vette, - hova-tovább a túlfeszített munka egészségedet is aláásta. Már halálosan beteg voltál, mégis emberfeletti erőfeszítéssel dolgoztál, mindvégig, az utolsó pillanatig. Életed javát Szarvason élted le, - munkád eredménye mégis az egész országé. Emberi nagyságod ma is példa, kutatási eredményeid beépültek az országos történetírásba. Bár rövid volt életed, nagyon korán távoztál közülünk, mégis elmondhatod, hogy nem éltél hiába. A magyar történettudomány megőrzi emlékedet. Megemlékezés dr. Hanzó Lajosról (1915-1964) WELLMANN IMRE „Munka, szakadatlan, önfeláldozó alkotó tevékenység jellemezte rövid életét." Nagy elődéről a szarvasi gimnázium tanárai sorában, Vajda Péterről maga Hanzó Lajos írta ezeket a szavakat. S milyen kegyetlen játéka a sorsnak: mintha csak saját életútját látta volna előre. Hat esztendő múlva már róla lehetett elmondani ugyanezt. Mert ha szabad és lehet egy emberi élet summáját - olyan életét, amilyen dr. Hanzó Lajosé volt - puszta nyolc szóba foglalni, találóbban, a teljesség igénye nélkül, aligha jellemezhetjük őt. Tíz esztendeje, hogy ennek az alkotó életnek lángja kilobbant. Mi, akik ismertük s szerettük őt, tudtuk jól, hogy egészsége törékeny. Mégis mélyen megdöbbentett, lesújtott a gyászhír. Az a keserű fájdalom vett rajtunk erőt, mely mindnyájunkat eltölt, ha azt kell látnunk, hogy a szép, a jó, az igaz porba hull. Elkeseredetten kértük számon a sorstól, hogy lerombolt valamit, aminek igaz értelme volt, s hogy annyi biztató ígéret beteljesülésének könyörtelenül útját állta. 388