Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Ortutay Gyula: Megnyitó Búza Barna gyulai kiállításán

KIÁLLÍTÁS Megnyitó Búza Barna gyulai kiállításán (1974. június 7.) ORTUTAY GYULA Tisztelt Hallgatóink, Kedves Elvtársnők és Elvtársak, akik összegyűltünk, hogy ennek a gyönyörű kiállításnak tanúi, élvezői legyünk, hogy gazdagodjunk a kiállítás által! Először mindenként igazolnom kell azt, hogy mi jusson szólok Búza Barna barátom kiállítása előtt. Van-e egyáltalán jussa egy néprajzi kutatónak, s milyen illetékességgel szólhat Búza Barna kiállításán: hát emlegethetném, ha akarnam - féltréfásan -, hogy mind a ketten 1910-ben születtünk, ami így féltréfásan hangzik, csak az az igazság benne, hogy egyazon történeti korszak és társadalmi, forradalmi változásoknak részesei, tanúi, részben résztvevői, munkásai voltunk, akiknek át kellett élnünk két világháborút, ellenforradalmakat. Roppant társadalmi változások sodrában éltünk és dolgoztunk. Talán ez is az egyik ok, mondhatnám megint féltréfásan, hogy egy házban éltünk ifjúságunk idején - a csöndes Benczúr utcában Budapesten, aztán egy házban dolgozunk most is, abban a nagy házban, amit Országházának - Parlamentnek - neveznek, és ahol már Barna is beszélt nem is egy kérdésről. Igaz, hogy Gyuláról még nem mondott el semmit, de reméljük, Gyula érdekében is fog majd szólani. De elmondhatnám azt is, hogy barátság fűz össze bennünket, egyik értékes alkotásával megtisztelt engem, de semmi magyarázatra, azt hiszem, nincs szükség. Szeretem, tisztelem emberségét, azt a mély csöndes, szilárd humánumot, ami művei mögött van, szeretem alkotásainak artisztikus szépségét, belső gazdagságát. Talán ez önmagában elég indok lenne arra, hogy szóljak róla. Magam részéről őszinte tiszteletemet és elismerésemet fejezem ki Gyula városának, a Városi Tanácsnak, hogy ezt a kiállítást ilyen teljességgel meg lehetett rendezni, immáron az ötödik gyűjteményes kiállítást. Tudjuk, hogy városok sora csak éppen fényképen szerepel Búza Barna képeivel, nagy monumentális szobrászati alkotásaival, tehát éppen csak jelzi művészi munkásságának gazdagságát. Sorolhatnám Budapesttől Sátoraljaújhelyig és Gyulától Ózdig a városok neveit, a kecskeméti kedves, játékos alkotásokig, mind-mind azokat a műveket, amelyek városainkat ékítik immár országszerte. Köszönjük Gyula városának, köszönjük Szerdahelyi elvtársnak is, köszönjük Ferenczi elvtársnak és nem utolsó sorban Koszta Rózának, aki első soron ennek a kiállításnak a megrendezését vállalta és dicsekedhetik is vele. Nos, ez az ötödik teljes, egyre teljesebb gyűjteményes kiállítás szinte áttekintést ad egy életműről, amely Vésztőn született barátom életének eddigi summáját adja, és további reményeket a következő évek nagy alkotásaihoz. Ha elgondolom a fiatal fiút, aki itt Sarkadon, azután Gyulán szerezte ifjúságá369