Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Ortutay Gyula: Megnyitó Búza Barna gyulai kiállításán

1 Ortutay Gyula és a kiállító művész a megnyitón nak első, leggazdagabb impresszióit, akinek édesapja maga a magyar képzőművé­szet egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb! - és legjelentősebb iskolájához tar­tozott, a nagybányai festőiskolához, aligha kellene magyarázat ezután, hogy mit je­lent számára, művészete számára Nagybánya, a nagybányai iskola, édesapjának mű­vészete, az a családi atmoszféra, amely a szigorú szegénységet és a nagyfegyelmű művészetet egyszerre egyesítette. Ez a gyerekkor indítja el, hogy korán fölfigyelnek rá, és az alig 15-16 éves fiúnak az első kezdeti kísérleteit már úgy tekintik, hogy érdemes figyelni rá, érdemes útját egyengetni a Képzőművészeti Főiskoláig. Kallós Edének köszönhetjük, aki itt Sarkadon figyelt föl a fiatal fiú tehetségére, s 1928. után, a Képzőművészeti Főiskola évei után már azt mondhatnók, hogy nyitva volt előtte az út, tehetsége, munkája egyre gazdagabban, egyre szélesebben bontotta ki előtte az utat. A főiskola után - tudjuk Sidló Ferenc és Szentgyörgyi István voltak tanárai de tanárai voltak, azt mondhatnók, mind-mind azok a művek az európai művészet­ből és a magyar képzőművészetből, amelyek a klasszikus tisztaságú hagyományt építették és fejlesztették tovább. A klasszikus szépség, a klasszikus tisztaságú, világos formanyelvű szépség volt első soron, elsőrendűen tanítója és példaképe Búza Barna művészetének. Hamarosan fiatalon elnyeri a Balló, majd a Ferenczy ösztöndíjakat, majd a Fővárosi Díjat, és 35-36-ban, majdnem ugyanabban az évben, amikor Szegedről Buday György jut Rómába, kijut ő is Rómába, és ott tanul a magyar Collegium Hungaricum művészei 370

Next

/
Oldalképek
Tartalom