Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Krupa András: A nemzetiségi néprajz közművelődési szerepe

A néphagyomány mai jelenségei. Az utóbbi időben fellendült a népi kultúra iránt az érdeklődés. Sokan egyértelműen a népi kultúra új hullámának tekintik, mások divatnak. Kósa László a néphagyományápolás új jelenségeit előidéző tényezőket három csoportba sorolja: részben divat, részben kultusz jellegű tisztelet s részben passzív jellegű figyelem és érdeklődés kategóriáját állítva fel. Mind a három jellegű magatartás napjaink valamennyi társadalmi rétegében felfedezhető. A divat, a felkapottság mind a gyűjtésben, mind az adaptálásban erősen érezhetően jelen van. A divatot űző lelkiismeretlen felvásárlók szinte áthatolhatatlan mesterséges gátat emelnek a tudomány szolgálatát és a közművelődés feladatát teljesítő gyűjtők előtt. De jószándékú divattá vált a népi motívumok alkalmazása az öltözeten, a bútoron s az egyéb használati tárgyakon. Ugyanez jelentkezik a művészeti életben, különösen a „szórakoztatás" zenei szektorában. A divatot - tulajdonképpen nemes törekvéssel - a tv indította el a Repülj páva - vetélkedők sorozatával, de nemcsak haszontalan és múló divat alá adott lovat, hanem rendkívül figyelemre méltó közművelődési szervezeti keretek kialakulását is megindította. És szinte robbanásszerűen. A Repülj páva-körök, ill. a szlovák nemzetiség viszonylatában a Vyletel vták-körök országos mozgalommá fejlődtek. A körök működése - úgy tűnik - tartósabb, újabbak alakulnak, szerepük, hatásuk társadalmi méretűvé kezd válni. Az önkéntes néprajzi gyűjtők szempontjából ezek a körök a legalkalmasabbak mind a folklór, mind a szokás- és hiedelemvilág anyagának gyűjtésére. Sőt mi több, a gyűjtött anyag hitelességének közösségi, kollektív kontrollját is nyújtják. Amiként egykor a mesemondás, a hiedelemmondák, a kísértethistóriák szülőhelyei voltak a különböző társas összejövetelek (fonó, tollfosztó, kukoricahántás stb.), a körök elsőrangú otthonai a népköltészet, különösen a népdal gyűjtésének, feldolgozásának. Ugyancsak széles népi bázisra épülnek a Repülj páva-körökhöz hasonló egyéb közművelődési formák: a népi hímzést szintetizáló közművelődési szervezeti formái a hímző szakkörök, újabban az erdélyi mezőségi, széki mintára terjednek a táncházak. A népi hagyomány iránti egészséges, őszinte érdeklődő figyelem - különösen a fiatalok bizonyos rétegei körében — kultusszerű megnyilvánulásokba is átvezet, amelyek kétfelé ágaznak: az egyik út a népi kultúra igazi szeretetének és a mai modern művelődés jótékony hatású összeötvöződésének, valamint a kultúra általános megbecsülésének a termékeny tájára visz, a másik a divatos és múlékony hóbortok szeszélyes zátonyaira. Önkéntes néprajzi gyűjtőink nemcsak a népi kultúra ápolásának felfelé ívelő hullámát használhatják fel gyűjtés céljára, hanem a kialakuló, ill. az átalakuló népi hagyománybeli elemek új vonásait, sajátosságait is megragadhatják. Mégpedig születésük pillanatában! A népi kultúra jelen alakulásának és helyzetének országos méretű feltérképezése szép szintézist hozhatna. Egyúttal felbecsülhetetlen értékű anyagot szolgáltathatna az utókor szakemberei számára is. A szlovák nemzetiséggel foglalkozó néprajzi gyűjtők saját falujukban, városukban megfigyelhetik pl. a Vyletel vták-kör hol, miképpen, hogyan működik, kik a tagjai? Intézményesített szervezettségű-e vagy öntevékeny, belső szükségletből formálódott ki és működik tovább? Milyen újabb szokások alakulnak, terjednek? Hogyan épülnek a korábbiakra, miképpen változott meg a formájuk, tartalmuk? A népnek ma is vannak szokásai, ha nem is azonosak vagy jellegükben gyökeresen mások, mint a feltárt hagyományos szokások. Most milyenek? Folklorizálódtak-e, országos szintézis eredményei-e vagy csupán helyi sajátos, új specialitások. Menynyire etnikai és mennyire más kötöttségűek? Nincs osztálystruktúra-ízük? Milyen a 366