Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Krupa András: A nemzetiségi néprajz közművelődési szerepe

helyzete ebben a folyamatban a nemzetiségnek és a népi kultúrának? Akkulturációs, asszimilációs vagy integrációs folyamatoknak van-e alávetve, vagy mindegyiknek együttesen? Miképpen érezhetők e hatások? Képes-e a nemzetiség jelenlegi szórvány volta és asszimilálódó stádiuma mellett újraalkotásra vagy csak a magyarsággal, mellyel együtt él, vagy más nemzetiségekkel közösen? A nyelvi asszimiláció következtében a néphagyomány is asszimilálódik? Vagy magyar nyelven él tovább? 111. miképpen alakul, változik? Mind-mind rendkívül izgalmas kérdés, mely hiteles feleletre vár. A népélet mai arculatának hű krónikásai, a népismeret mai leírói azok az önkéntes néprajzi gyűjtők lehetnek, akik eddig is megbízható, lelkes katonái voltak az ügynek. Minden bizonnyal képesek lesznek a jelen által felvetett néprajzi kérdésekre is választ adni. A népi kultúra mai fellendülésének egyik okozója az iskola s a tanított műveltséganyag pozitív hatása. Noha a gyakorlatban, mint ahogy erről több ízben szó volt az előadásban, a hagyományos kultúra elemei szinte valamennyi területen visszaszorulnak, az iskolai tananyag által sugárzott népi műveltség - melyhez hozzájárul a közművelődési intézményhálózatunk, különösen a központi kommunikációs eszközök (tv, rádió) is - egyre szervesebb része lesz közműveltségünknek (1. Kodály-módszerű zeneiskolák által plántált népi folklórhagyomány stb.). Sajátos helyzete van e vonatkozásban a nemzetiségnek, mert nyelvi különbözőség miatt folklórkincse nem válhat nyelvileg össz-nemzetivé az adott hazai keretek között. De a népköltészet országos szintű tisztelete, szeretete pozitív hatással van a nemzetiség folklórjának a megőrződésére, hiszen azonos társadalmi közegben azonos közszellemű hangulat érvényesül a nemzetiség körében is. Ugyanakkor a nemzetiség különböző népművészeti csoportjai, a szlovák nyelvű sajtó, a szolnoki rádió szlovák adásai szerényebben bár, de ugyanazt az utat járathatják be a szolvák nemzetiség folklórjával is, mint amilyen utat tesz meg a magyar népköltészet. Az integrációs folyamatban, egyúttal a hazai össz-nemzeti kultúrában, nem kizárható tényezőként szerepet és helyet kaphat a szlovák nemzetiség népköltészete, népművészete, pl. népdalainak, népballadáinak dallamvilága. Példát is idézhetünk: Gondoljunk csak Bartók szlovák népdalfeldolgozásaira vagy a beat-zenekarok népi dallam-kölcsönzésére: délszláv dallamokat is felhasznált műsorához az első Illészenekar. * Végül néhány szót a szlovák honismereti-néprajzi szekcióról. A szekció 1974 áprilisában alakult meg, feladatául a hazánkban élő szlovák nemzetiség népi kultúrájának történeti és néprajzi hagyományának ápolását vállalta magára. A munkáját három tartalmi elvi szempont szerint végzi, mégpedig: az állampolgári egyenjogúság, a közművelődéspolitikai és közoktatáspolitikai állásfoglalások szerint. A szekció a szlovák nemzetiség honismereti-néprajzi mozgalmának elvi irányító és módszertani összefogója. Tevékenységét a hazai honismereti mozgalom szerves részeként végzi. Igénybe veszi valamennyi szervezet, intézmény támogatását, különösen a Kulturális Minisztérium, a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztálya, az MTA Néprajzi Kutatócsoportja és Zenetudományi Intézete, a Magyar Történelmi Társulat Helytörténeti Szakosztálya, a TIT Néprajzi Választmánya segítségét. 367