Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Krupa András: A nemzetiségi néprajz közművelődési szerepe
A honismereti-néprajzi mozgalom és az önkéntes tiéprajzi gyűjtök. A honismereti-néprajzi mozgalom a közművelődés elválaszthatatlan része. Többek között általa találkozik a nemzetiségek néphagyományának a mentése a közművelődés fő feladataival. A honismereti mozgalom célja, hogy jobban kösse a szülőföldhöz az embereket, hogy közelebb hozza hozzájuk a szűkebb haza történeti, földrajzi, gazdasági, kulturális ismereteit, népi hagyományát, ébressze fel bennük a közéleti aktivitást, lakóhelyük és környezetük gondjaival-bajaival, eredményeivel azonosulni tudó, és szülő-, lakóhelyükért cselekedni tudó embert formáljon. A mozgalom fontos nevelő munkája Morvay Péter szerint három fontos részre bontható: a) tudománysegítő, b) önnevelő, c) közművelődési (tulajdonképpen tömegművelő szerepről van szó). Tehát a honismereti-néprajzi mozgalmat igen erős komplexicitás jellemzi. Ha a mozgalom néprajzi oldalát tekintjük, megfigyelhetjük, hogy benne lelhető fel leginkább a tudományt segítő, a tudományt hitelesen támogató jellege. Egy-egy néprajzi jelenség pontos, konkrét és sokoldalú leírása jelentős forrásává válhat a tudományos munkának. De éppen ez az oldala mutatja, hogy önnevelő szerepe is nagy, hiszen ehhez a gondos, jó feltáró munkához fegyelmezett tervszerűség, céltudatosság, a szakirodalomban való bizonyos szintű jártasság szükséges. Tömegnevelő hatása ugyancsak kiemelkedő jelentőségű, elég ha talán csupán a tárgyi néprajz gyűjtött anyagának helyi kiállításain, a folklóranyagot bemutató népművészeti csoportok előadásain, fellépési alkalmain megjelent részvevőkre való hatását említjük. Ezeken meg szokott jelenni a falu apraja-nagyja, s hosszú ideig a beszélgetés tárgyát képezik. Az önkéntes néprajzi gyűjtő alapvető követelménye a néprajzi alapismeretekkel való felvértezettség. A gyűjtés, a felderítés, a gyűjtött anyag rendszerezése fokozatosan hat az illető néprajzi szakismereteire, bővíti tudását, szemléletét. Az adott közösség teljes feltárása el sem képzelhető a népi tradíció feldolgozása nélkül, ezért fontos az önkéntes gyűjtők továbbképzése. Ezt a célt szolgálja a Magyar Néprajzi Társaság nemzetiségi osztálya, a honismereti-néprajzi szekció és a TIT e közös békéscsabai rendezvénye. Az önkéntes néprajzi gyűjtő fejlett cselekvő aktivitással a gyűjtés folyamata közben is nevel. Ügyes, célratörő, lelkes kérdező móddal feltárathatja az adatközlőben a rég eltemetett emlékeket is, melyek meglehet, hogy a szlovák nemzetiség néphagyományának ékes drágakövei is lehettek egykoron. Szimpatikus modorával s hálás köszönetével az adatközlőben sikerélményt ébreszthet, amely nagy változást is előidézhet benne. Esetleg másképpen kezdi látni ősei kultúráját, becsülni kezdi benne azt, ami érték, lelkes propagátorává válhat a népi hagyományoknak, szívesen kezd olvasni hasonló jellegű könyveket, megnézi a tv és meghallgatja a rádió azonos típusú műsorait, és természetesen nemcsak ezeket. A gyűjtés eredményes tevékenysége következtében visszatérhetnek az egykori néphagyomány egyes elemei, pl. rég elfeledett népi ételek, a népi hagyomány elhagyott csodaszép remekei (hímzés, faragás), a népdalok, a találós kérdések stb. Magam is tapasztaltam, még ha nem is tartós jelenségnek tűnik. A legutóbb, amikor a televízió Békéscsabáról is közvetítette a főiskolások vetélkedőjét, a szlovák nemzetiség tv-műsorban szereplő hagyományának javaslattevője, konzultánsa voltam. Elfogadták többek között azt a javaslatomat is, hogy a tollfosztás jelenetéhez főzzenek kukoricát, és hintsék meg mákkal. Az ötletet továbbfejlesztették, a városi tanács elnöke még Vitray 369
