Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Krupa András: A nemzetiségi néprajz közművelődési szerepe

lődött ki. A magyarországi néprajztudomány a kezdettől fogva feladatának tartotta, hogy foglalkozzék a szlovákok népi műveltségével. Ezt az odafigyelő munkálkodást elősegítette az is, hogy a két népnek közös tudósai is voltak. A magyarsággal együttélő szlovák nemzetiség népéletéről a néprajztudomány hazai csíráinak kibomlásától vannak adataink. Milyen történeti előzményekre támaszkodhatnak a Békés megyei szlovák nemzetiség néprajzi gyűjtői? A nemzetiség népi kultúrájának milyen főbb területét tárták fel a megye tudós kutatói, helyismereti írói? A Békés megyében letelepedett szlovákok újonnan alakuló életmódjáról már az első, a 18. századi telepes helységek megalakulása utáni évtizedektől kezdve feljegyzések vannak (Markovicz Mátyás, idősebb Tessedik Sámuel). Különösen sokat köszönhetünk Tessedik Sámuelnek, aki hazánkban elsőként szólt a magyar parasztság nyomoráról s a műveltségének emelése szükségességéről, sőt gyakorlati intézkedéseket is tett, megalapítván Szarvason a mezőgazdasági iskolát. A paraszt ember Magyar Országban mitsoda és mi lehetne című művében megdöbbentő képet rajzol a parasztság szörnyű helyzetéről. Művének tapasztalati anyagát bizonyára a szarvasi parasztok életéből merítette, erről tanúskodik másik jelentős műve, a Szarvasi nevezetességek is, mely naplószerűen ad számot a szarvasi nép mindennapjairól, tehát az akkor a lakosság zömét alkotó szlovák nemzetiség életéről is. Tessedik fényében majdnem elfeledett alakja a népismereti, államismereti irányzat 19. századeleji jeles megyei képviselője, Skolka András. Tessedik meghívására kerül Szarvasra, majd a rnezőberényi gimnázium megalakulása után itt tevékenykedett. A megyében való tartózkodására esik alkotó tevékenységének fő szakasza. Az államismereti, topográfiai, statisztikai iskola szellemében jelentős elméleti és feltáró tevékenységet végzett. Anyagából merített Csaplovics János, akit a magyar és a szlovák néprajztudomány atyjának is szokás nevezni (Csaplovics egyébként csabai hiedelmi és szokásbeli adatokat is közöl). Skolka nézeteiben a modern néprajzi kutatás számos elemét megtaláljuk. Elsőrendű fontosságúnak tekintette a személyes kutatómunkát és a helyszínen történő közvetlen megfigyelést. Érezte, hogy megfelelően képzett szakemberek nélkül nem lehet megbízható munkát végezni, ezért egy olyan topográfiai folyóirat megindítását javasolta, amelyben az ország minden „gondolkodó fője" megírná ismereteit szülőföldjéről és környékéről. Korszerű mintaprogramot készített a népismereti művek tartalmi, szerkezeti összeállításához is. Hasonló minták alapján dolgoztak Békés megye szlovák lakta helységeinek 19. századi leírói is (Ágoston János, Haán Lajos, Czinkotszky Márton, Zsilinszky Mihály stb.). Skolka a komplex igényű helyismereti munkák megírásához több munkatárs együttműködését feltételezi. A Mezőberény topográfiai - történeti leírása azért is érdemesült a figyelemre, mert Skolka feljegyzi a Liptóból, a Túrócból, a Nyitra megyéből települt szlovákok munkamódszereit, szokásvilágát, mely akkor még alig változhatott a telepesek eredeti lakhelyéhez viszonyítva. Figyelme kiterjed a Mezőberényben élő magyarok és szlovákok adatainak az összevetésére is, mintegy alapokat rak le az interetnikai összehasonlító kutatáshoz. Skolka Tessedik és Haán Lajos között képezte a hidat. Megyéből való eltávozása, korai halála után Haán fellépéséig alig akadt a megyének népismerettel foglalkozó jelentősebb személyisége. Talán ezért is következhetett be az, hogy ]án Kollár az 1834-35-ben megjelent Národnie spievanky jegyzeteiben azt panaszolhatja, hogy Békés megyéből a szlovákok által is lakott legnépesebb helységekből, pl. Szarvasról, Békéscsabáról, Tótkomlósról, to3 59