Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Krupa András: A nemzetiségi néprajz közművelődési szerepe

vábbá Nyíregyházáról nem kapott szlovák népdalokat. Holott éppen Haán írja, hogy „a csabaiak ... az éneklésnek nagy barátjai, így halotti toraik, keresztelőik, lakodalmaik többnyire éneklésből állanak . . . Különösen nyáron aratás és más munka idején minden bokor, tanya, kert, szőlő visszhangzik az énekléstől." Az aratás 20. századi békéscsabai krónikása, Linder László, a Cabiansky kalcndárban hasonlóan vélekedik, csak éppen nem gyűjtötte össze azokat a népdalokat, amelyekről híradással van. Haán Lajos is csak néhányat jegyez le, szövegüket Reil Lajos teszi közzé a 30-as években. Hogy mennyire sajnálatos, hogy sem a 19. században, sem a 20. század közepéig nem akadt néprajzi gyűjtő mindezen kincs megmentésére, tanúsítja az is, hogy napjainkban, 1969-70-ben a szerző Békéscsabán és környékén mintegy kétszáz népdalt gyűjtött dallammal együtt. S a Kollár által elparentált Nyíregyházán a SzabolcsSzatmári Szemle 1974. évi legutóbbi száma ugyancsak most gyűjtött szlovák népdalokat jelentetett meg. Békéscsaba népéletéről legsokoldalúbb és legpontosabb képet a 19. században Haán Lajos nyújtott. A csabai nép hagyományát őrző egyszerű emberekhez fordult, megörökítette a szóhagyomány hitelesíthető anyagát: „Gyermekkoromtól mindig vágyat éreztem kebelemben kitudni e vidék múltját. . . Iskolás koromban sokszor órákig elácsorogtam a templom kapujában kérdezgetve az abba gyülekező véneket: hogy nézett ki Csaba hajdan? meddig terjedt gyermekkorukban? kik voltak a papok s tanítók? hogy néztek ki? minők voltak az első templomok? hol voltak az iskolák

2 stb. Különösen egy Szekerka Mátyás nevű öregre emlékezem, ki az 1827 esztendőben 90 éves korában halt meg. Csabán született, s így e helyet jóformán keletkezése óta ismerte, s velem gyakran fél napokig Csabának hajdanáról elbeszélgetett." Az érdeklődés, a búvárkodásra való hajlam, a múlt pontos ismeretének, a jelen igaz bemutatásának őszinte és szenvedélyes szándéka - Haánnak ezek a jótulajdonságai példaként szolgálhatnak korunk önkéntes gyűjtőinek is. Haán Lajos és társai hagyományt teremtettek, joggal írhatta róluk Kósa László, a Néprajzi kutatások Békés megyében című, a Békési Életben megjelent tanulmányában, hogy „Békéscsabán százéves hagyománya van annak, hogy helyismereti és egyházi írók feljegyzik a népélet jellegzetességeit is." Haán, Zsilinszky, Czinkotszky, Jeszenszky magyar és szlovák nyelven is megjelentetik helyismereti műveket. 1894ben Wenich Károly tíz békéscsabai népdalt jelentet meg dallammal együtt a Slovenské spevy című kiadványsorozatban. Századunk elején, 1902-ben a Slovenské pohl'ady már szlovák nyelvű néprajzi cikkeket is közölt, ]án Krashánsky, ugyancsak helyismereti író csabai szokásleírását. Hasonló cikkek szlovák nyelvű folytatója az 1919-től megjelenő Cabiansky Kalendár, mely elsősorban helyi önkéntes gyűjtőkké

1 dolgoztatott. A felszabadulás után az AFS politikai célzatú gyűjtéséről tudunk, majd a szlovák szövetség létrejötte biztatott újabb gyűjtési eredményekre, a gyűjtött népdalok egy része a 100 magyar nemzetiségi népdal és a Vyletel vták című kötetekben jelent meg. A szlovák népi hagyományok ismert s szenvedélyes gyűjtői Békés megyében ma Tábori György, Dedinszki Gyula, Koppány János. Jelen sorok írója két szerény kötettel járult hozzá e munkához. Az 1966 óta megjelenő Békési Életben talán a leggyakrabban szereplő téma a nemzetiségi hagyomány ápolása. Ide kell sorolnunk a Bibliotheca Békésiensist is, mely olyan neves személyiségek műveinek adott helyet, mint Haán Lajos és Tessedik Sámuel. Az utóbbi időben sokat tett a nemzeti360