Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században

Az áttelepítéssel kapcsolatos mérési munkákkal, az új kert parcellázásával Endrey Antal mérnököt bízták meg a hegybeliek, aki a 87 kishold újramérésének munkálatait 100 pengő forintért vállalta.

2

6 Az első parcellázás nem tetszett a hegybelieknek, nem is fizettek. Endrey, Járolics János helyi ügyvéd által keresetlevelet juttatott el a B.Csabai Kir. Szolgabírósághoz, ahol a folyamodó kérelmének - 10806/859. sz. iratukban - helyt adtak ugyan, a hegybeliek azonban a szőlő újramérésétől nem álltak el.

2

7 1859 után, az áttelepítést követő időkben indult meg a szőlőhegy önálló, az uradalomtól kevésbé függő fejlődése. Az 1876. március 16-án keltezett rendszabályt - a 44 évvel korábban született uradalmi Rendszabást módosító rendszabályt - az időközben önálló adóközösséggé lett Pusztaszenttornya bírája, Székáts József hagyta már jóvá. A szőlőhegy első rendszabályát még az uradalom készítette - mint erre már utaltunk is, az 1876-ban készült másodiknak azonban - a szőlődézsmaváltság kifizetése után - már a jóváhagyásában sem volt szerepe! (A csereszerződés pontjai azt mutatják, hogy az uradalomnak csupán az „öreg szőlő" átadására vonatkozóan voltak kikötései. A kert rendjének biztosítására a gazdák - az uradalom utasítása nélkül is - követték a korábbi gyakorlatot képviselőjük (hegybíró) évenkénti újraválasztásával, i

1 csősz megfogadásával, a Rendszabások átdolgozásával (1876), a kertnek a korábbihoz hasonlóvá alakításával stb. (Az „öreg szőlőre" vonatkozó 1854-es birtokleírási könyv ugyanúgy négy dűlő gazdáit veszi számba, mint az áttelepítés után írt, 1892-ből való adófizetési igazolás.) A hegyláda iratainak tanúsága szerint a század utolsó negyedében, de lényegében 1928-ig, az utolsó iratig, a városhoz közelebb került, egyéni tulajdonná lett szőlőhegy élete mindinkább szabályosan visszatérő élet lett: a feljegyzések a hegybíró választásról, a csősz megfogadásáról, a hegy bevételeinek és kiadásainak év végi ellenőrzéséről, az adókivetésekről, adásvételi szerződésekről készültek. Az utolsó irat szintén ezt a sort egészíti ki: adásvételi szerződés a csőszház eladásáról (1928. április 18.). Arra vonatkozóan, hogy a szőlőhegybe való kitelepülés, ill. Gyökeres benépesedése mikor kezdődött, az iratokban nincs adat, sem utalás. Tény viszont, hogy 1910-ben még hegybírót választottak, tehát a szőlőhegy kert jellege századunk első évtizedéig megmaradt. 1900-tól, az adókönyvek tanúsága szerint, a pusztaszenttornya adóközség „Gyökeresi Szőlőgazdaság" néven önálló jogi személynek tekintette.

2

8 A volt szőlőhegy területe mindmáig külterület maradt. A húszas évek elején megindult betelepülés a következő évtizedekben leállt. A volt kertre már csak az idősebbek emlékeznek. A szőlősgazdák terhei, adózása Egy 1800-ból származó kimutatás szerint „Orosháza lakosságának túlnyomó része a szegényparasztsághoz tartozott. Ezek között pedig számbeli túlsúllyal vannak a földdel, igásállattal nem rendelkezők."

2

9 Érthető, hogy a múlt század első felében az orosházi földnélküli szegénység több esetben próbálkozott földszerzéssel a szenttornyai pusztán. Mivel nagyobb darab föld örökös használati jogának megváltására csak a parasztok tehetősebbjei gondolhattak, a csoportos vásárlás útján próbáltak földhöz jutni. A szenttornyai földesurak közül több maga is hajlott arra, hogy az uradalmi földek egy-egy nagyobb tagját - szántót 337