Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században
vagy legelőt - ilyen formában értékesítse. Rosti Albert 1830-as lépése után nagyobb tag eladásáról 1846-ból is tudunk. 3 0 Rostira vonatkozóan a hegyláda iratai alapján sem ismerjük pontosan a föld átengedésének indítóokait. Más források adatait is figyelembe véve, valószínű, hogy nem szabad csak személyes belső indítékokra, pénzhiányra, a saját kezelés kevésbé gazdaságos voltára, vagy az orosházi társadalmi nyomásra gondolnunk: sokkal inkább ezek együttes hatására. Ennél azonban fontosabb maga a tény, hogy kisparasztokat egy kishold földhöz juttatta abban a határban, ahol a föld 94 százalékát a nagybirtok foglalta el. 3 1 A földhasználat megszerzésének különböző kötöttségeivel találkozunk a szenttornyai pusztán: Rosti készpénzért adta át a szőlőföldeket 1830-ban és 1838-ban is. A puszta délnyugati részén (Szabadszentetornya) 888 hold szőlőt 78 000 ezüst forintért váltottak meg, de előlegül 20 000 forintot azonnal ki kellett fizetni. 1858-ban viszont 5 éves törlesztésre vettek át szántót jobb módú orosházi gazdák, ugyancsak társas alapon. 3 2 A Rosti-szőlőhegy 87 kisholdjának megváltása történetileg több szempontból érdekes: részben, mert példa arra, hogy a mezővárosi paraszti gyarapodást a tőkehiánnyal küzdő uradalmak kihasználták és allodiális birtokuk tagjait is úgy értékesítették, hogy a vételár kifizetése után is megkövetelték a bordézsmát és a 100 négyszögöl gyümölcsös után kivetett pénzt, azaz a földesúri jogokat; másrészt azt bizonyítja, hogy az uradalom a földvásárlás kapcsán a szabad parasztokra úrbéres terheket is erőltetett (a dézsma mellett az utak karbantartását stb.). A bordézsmát a szőlőskert áttelepítéséig, 1859-ig megkövetelte az uradalom. Tudjuk, hogy a szőlőkre, irtványföldekre, kertekre nézve ez országosan is így maradt 1848 után is. 3 3 Rosti az 1830-as adásvételi szerződésbe világosan belefoglalta, hogy a szőlő termőre fordulása után, vagyis az ,,az 1837 dik esztendőtől kezdve a Termésnek 9 d, k része fog adódni az Uraságnak." Az 5. bekezdésben arról rendelkezett, hogy a dézsmát „törkölben fogja be szedni SzTornyán", majd lejjebb arról, hogy a „dézsmállás előtt mustot haza hordani nem lészen szabad" (7. bekezdés). A fentiek az 1838-as adásvételkor is érvényben maradtak. A szenttornyai puszta északnyugati részén 1826-ban telepített Gádoroson báró Rudnyánszky ugyanígy követelte a szőlőt telepítőktől. 3 4 A 40-es évek közepétől az orosházi szőlősgazdák több főúron kérték a szőlő utáni dézsma eltörlését. 1848-ban pedig országgyűlési képviselőjük útján határozottan követelték, hogy „A szőllőkből dézsma ne adasson." Reményüket az is táplálhatta, hogy Rosti már korábban, az örökváltsági szerződés kapcsán elengedte volt jobbágyainak a 44 hold után járó bordézsmát. Az elengedést Rosti az örökváltsági szerződésbe foglalta bele, más egyéb engedményekkel együtt. 3 0 48ban azonban már Rosti nem élt, az uradalom pedig nem engedett. 1848-ban az orosházi szőlősgazdák még egy vonalat megpróbáltak a szőlő utáni dézsma eltörőltetésére. Aug. 28-án Némett Mártony János hegybíró levelével a megye alispánjához folyamodtak ,,a 9 c d dézsma szerződésképp meg állapított kötelezés" eltörlése végett. Az alispáni végzést Tomcsányi József egy nappal később keltezte és benne tudomásukra hozta, hogy „a kérdéses szőllők Rosti Úrnak Szentornyai majorsági földéből, nem is az orosházi határban, orosházi embereknek osztatott légyen ki, mihez képpest is az igazságügyi Ministernek 1431 sz. alatt kelt rendeleténél fogva az azután járó kilenczed minden kétségen 338
