Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

tevékenység fontossága. A szűkebb világ, a környezet megismerésével, egyre jobb megismerésével felvértezve tudatosan törekedhetünk a ma és a holnap viszonyaiban való alaposabb tájékozódásra, napjaink feladatainak eredményesebb megoldására. Ez a társadalmi igény nyilvánult meg a püspökladányi Sárréti Néprajzi Tudományos Ülésszak megrendezésében. Ahogy a neve is elárulja nem ragadt meg az általánosan vett honismereti, helytörténeti tevékenység szintjén. Tudományos igények alapján, tudományos jellegű volt, az alapokat kívánta tisztázni, hogy kiindulópont, eligazító jel lehessen a továbbiakban. Ugyanakkor szorosan kötődött a „kis világ"-hoz is, a szülőföld, a lakóhely, a munkahely tájjá, Sárrétté elvonatkoztatott lényegéhez. A magyar néprajztudomány természetes kutatási tárgya a szülőföld, a munkahely, a lakóhely, az örökké változó, de az etnikai meghatározók által különbözőségei ellenére is egységben tartott helyi népélet. A népélet kutatásán, összefüggései feltárásán belül néprajztudományunk a lakóhellyel, szülőfölddel, a munkahellyel meghatározott ,,kis világ" megismerését és megismertetését legeredményesebben táji monográfiákkal igyekezett biztosítani. Induláskor - a múlt század derekán - az általános történelem és néprajz, sőt bizonyos földrajzi, gyakorlati célú tájismereti leírás, ismertetés nem vált külön. A szűkebb haza iránti érdeklődés általános város-, táj-, országrész ismertetésekben mutatkozott meg. Jó példák erre a múlt század középi folyóirataink (Tudományos Gyűjtemény, Honderű, Pesti Divatlap, Hazánk és a Külföld, Vasárnapi Újság, stb.) leírásai. Ezek az általános ismertetésre való törekvések jutottak érvényre aztán olyan nagy vállalkozásokban is, mint amilyen az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben című sorozat vagy a milleniumkori nagy megyei monográfiák [Márki Sándor: Arad megye (18921895.); Dudás Gyula: Bács-Bodrog megye (1896.); Karácsonyi ]átws: Békés megye (1896.); Petri Mór: Szilágy megye (1901-1904.); Tóth Sándor: Sáros megye (1909-1912.); stb.] is voltak. De ennek lehetünk tanúi Borovszky Samu nagy vállalkozásában, a Magyar Városok és Vármegyék című hatalmas sorozatban is. Hamarosan megjelentek a kimondottan néprajzi igényű, egy-egy vidék, táj népéletét bemutató leírások is (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, természetrajzi és népismereti szempontból (18631873.); Jankó János: Kalotaszeg népe (1892.); Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe (1893.); A Balaton melléki lakosság néprajza (1902.); Lázár István: Alsó-Fehér megye magyar népe (1899.); stb. Mindezek a leírások ma már a néprajztudomány értékes forrásai, értékük felbecsülhetetlen, de azt is tudja róluk mindenki, hogy túl haladta őket az idő. Ennek ellenére sajnálhatjuk, hogy néprajztudományunk ezen periódusában senki sem foglalkozott a Sárréttel. Osváth Pál már említett leírása és K. Nagy Sándor útikönyve (Biharország) tekintettel arra, hogy igen sokoldalú, szerteágazó munka és mindkettő más céllal készült, sok-sok értékes néprajzi adata ellenére sem számítható ezek közé a korai néprajzi összefoglalások közé. Ezek a korai néprajzi összefoglalások már saját korukban is alkalmasak voltak arra, hogy számos etnikus jegyet összegyűjtsenek és előkészítsék a talajt egy magasabb szintű néprajzi táji kutató- és azt követő feldolgozó munka számára. Gönczi Ferenc göcseji monográfiája (1914.), Kiss Lajosnak a régi Rétközt bemutató összefoglalása (1961.), Kiss Géza Ormánysága (1937.), Györffy István Nagykúnsági krónikája (1922.) már ennek a magasabb szintű, táji beágyazottságú néprajzi kutató- és feldolgozómunkának az eredménye sok más értékes, itt most nem említett munka mellett. Visky Károly sokak 259